2012. március 19. hétfő

Vele beszélgettünk: Rozsos Gábor

A közelmúltban – a “Szeretem Kaposvárt” Alapítvány díjátadóján – sikerült megismerkednem Rozsos Gáborral. A feleségét, illetve egyik lányát már régebbről ismertem – utóbbi az ISK egyik szépséges modell kisasszonya. Egy mosolygós, életvidám embert fedeztem fel személyében. Őszinte, nyílt személyisége elsőre megfogja az embert. Így sort is kerítettünk az alábbi beszélgetésre.

Gálosi Gergely: Ha jól tudom 2000-ben jelent meg az első verses könyve, “Kertedben, utoljára” címmel, ami a Berzsenyi Társaság közreműködésével valósult meg. Azóta mi történt az írói/költő pályáján? Újabb írások tekintetében ez mit jelent?
Rozsos Gábor: Természetesen azóta is rendszeresen írok verseket, és örülök, hogy országos irodalmi folyóiratokban, Magyar Napló, Pannon Tükör, meg is jelentek. Legutóbb például a Zala megyei Pannon Tükör Takáts Gyuláról szóló emlékszámában jelent meg versem. Ami az irodalmi munkáimat illeti: szívesen veszek részt készülő kötetek szerkesztésében, lektorálásában. Ez időm jelentős részét kitölti, és akkor még nem is szóltam kedvenc főállású hobbimról, a tanításról. A Kodály iskolának is van rendszeresen megjelenő diáklapja, a Visszhang, amelyet ügyes csapat készít, én csak összefogom, összehangolom a munkálatokat…
Gálosi Gergely: Hogyan jellemezné a saját alkotásait?
Rozsos Gábor: Azért nehéz erre válaszolnom, mert amikor verset írok, igyekszem a bennem felmerülő gondolatokat a legpontosabban leírni. Ez gyakran szerteágazó, sok-sok minden kavarog az ember fejében. Összefoglalva talán azt mondanám: a letisztult, rövid verseket szeretem.
Gálosi Gergely: Most, hogy a „Szeretem Kaposvárt” Alapítvány is elismerte, mit gondol, Kaposváron – még ismertebb személy lesz?
Rozsos Gábor: Húsz év tanítás után több száz gyereket tanítva sok a kedves, immáron felnőtté lett ismerősöm, köztük tanítványból lett barátom, akik gyakran visszatérnek a suliba, e-mailben keresnek. Ez nagyon jólesik. Gondoljon csak bele: ha minden évben hetven diák ballag el a Kodályból, akkor ez két évtized alatt majdnem ezerötszáz tanítvány! Persze, azokra is szívesen emlékezem, akiket nem tanítottam, de az iskolából ismerem, ismertem őket.
Gálosi Gergely: Az ilyen lehetőségek (mint az említett Alapítvány pályázata, amit Ön is megnyert) előbbre lendítik a kaposvári emberek körében az olvasási hajlandóságot?
Rozsos Gábor: Sokféle szempontból is optimista vagyok. Így abban is bízom, hogy egyre többen veszik észre: a számtalan tévécsatorna között legjobb választás a könyv. Ha végiggondoljuk, talán gyermekkorunkból több könyvre, mesére emlékszünk, mint arra, mi történt a Való Világ villájában másfél hónapja. Tehát a könyv mindig is hiteles, írott mű volt, Gutenberg óta – ennek hatszáz éve – gyakorlatilag nem változott: papír, betűk,
ügyes író. Így mindig visszakereshető, miről is olvastam tavaly vagy húsz éve. A napi információk özönének bősége viszont eltöm bennünket gyors és felesleges információkkal.
Gálosi Gergely: Ön szerint milyen módon lehetne a kulturális élet ezen részén javítani a fiatalság köreiben? Író, költők bemutatásával (pl.: a sportkult.net oldalon)? Esetleg fiatalokkal közösen szervezett felolvasó estekkel, programokkal?
Rozsos Gábor: Szerencsére a neten sok irodalmi oldal is található. Az iskola, de elsősorban a közvetlen környezet feladata a gyerekek érzékenységét befolyásolni: aki otthon csak tévét látott, annak is lehet újat mondani a könyvek által. És ha valaki már idáig elolvasta ezt az interjút, azt hiszem, nem vezettük zsákutcába…
Gálosi Gergely: Vállalna ilyenben közreműködést, ha lenne felkérés?
Rozsos Gábor: Szerintem ez a beszélgetés is ezt a célt szolgálja. Három napja is tartottunk könyvbemutatót, Lőrincz Sándor barátom kért meg legújabb könyvének bemutatására. Szerencsére a püspökségen, ahol a bemutató zajlott, is szép számmal voltak fiatalok. Mindketten igyekeztünk, hogy érdekes beszélgetés részesei legyenek a hallgatók – elsősorban hozzájuk szóljon kettőnk párbeszéde.
Gálosi Gergely: Egy kis magánélet. Tudtommal 2 lánygyermek édesapja, mellettük gyönyörű felesége is van. Mindezek mellett ír, tanít. Mi a titok, mi az ami segíti, hogy folyamatosan vidám életet élő ember legyen?
Rozsos Gábor: Ez nem titok, mindebben a hit az alapkérdés. Az ember közel ötven esztendősen is észreveszi: mennyi mindent köszönhet Istennek. Két szép lányt, feleséget, alkotókedvet, egészséget, tanítványokat és lehetőséget, hogy véleményemet ezúttal is sokakkal megoszthattam…

Gálosi Gergely: Köszönöm a beszélgetést!

(ha tetszett a fenti bejegyzés, akkor látogasd meg a facebookos oldalunkat is a http://www.facebook.com/pages/sportkultnet/272393056157735 link alatt!)

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.