2012. április 12. csütörtök

Interjú Fluor Tomival

Fluor Tomi tagadhatatlanul az egyik legtöbbet szereplő, legtöbbet foglalkoztatott hazai előadó. A nevével napi szinten találkozhatunk újságokban, TV-ben, az interneten pedig még akkor is, ha épp nem akarunk. A “Mizu”-t mindenki ismeri, azt azonban kevesen tudják, hogy közel sem ennyiből áll a munkássága. Szerintem azt, hogy mennyire jóarc, az is bizonyítja, hogy egyből belement, hogy válaszol a kérdéseimre (figyelembe véve a blog jelenleg eléggé szűkös korlátait), ráadásul mindezt teljesen korrektül tette!

1. Bár a jelenség máshol sem ismeretlen, és semmiképpen nem is új keletű, de mintha itthon mégiscsak több olyan világtalan lenne, akinek a mindennapjait az teszi ki, hogy olyan előadók videói alá kommentel YouTube –on, akiket nem szeret. Mennyire lehet ezeket a megjegyzéseket ignorálni, vagy mennyire frusztrál a dolog?

Itthon most nagyon rossz a helyzet, ez mindenen meglátszik. Az emberek egyre csóróbbak, egyre indulatosabbak a politika miatt és mindenkire mérgesek, aki szem előtt van. Nehezen fogadják el mások sikerét, mindig szükség van egy kifogásra, hogy „oké, megcsinálta, de biztos tele van, vagy az apja nyomta be”, ésatöbbi. A másik szitu, mikor 8-10 éves kiskölykök ülnek a gép előtt és írják be a buzizást, miközben anyu azt hiszi, hogy Simseznek és melegíti nekik a kakaót. Ezek a gyerekek előbb tanulnak meg kurvaanyázni, mint olvasni, a helyesírást meg inkább hagyjuk is, mert brutálisan sok a funkcionális analfabéta. Nem szívesen jövök ezzel, de amíg az Y-generáció megtanulta, hogy ha beugatsz a nagyobbnak, lehet, hogy pofánver, addig az internet óriási szabadsága a következmény nélküliségre, és talán emiatt az intoleranciára is neveli az ebbe már beleszülető újakat.

2. Nem zavar, hogy annak ellenére, hogy a legtöbb számod szövegét mindenki kívülről tudja, mégis „ciki” szeretni Fluor –t?

Teljesen érthető a dolog. A tinédzser kor valahol erről is szól, hogy divat azt utálni, amit sokan szeretnek. Újkeletűnek mondjuk nem mondanám, mert hatévesen, mikor fociztunk az utcán, a barátaim a „Bonanza Banzák lógnak a falon”-kezdetű mondókával jelezték, hogy mennyire utálják a csapatot. Aztán meg lehet, nem is utálták, csak egy idő után már unalmas a hajhúzás. Most az én nevem van a radíron, amivel elvonom a lányok figyelmét a korukbeli fiúkról. Nagy port kavartam, de egy percig sem változtatnék a dolgokon, mert a haterek is hozzátesznek a hype-hoz, meg inkább vagyok megosztó, mint unalmas vagy szimplán semmilyen. Igazából amíg az álmaimat élem és az a munkám, amit szeretek, addig ez nem hat meg, meg nem is szeretek energiát pazarolni azokra, akik ahelyett, hogy a saját dolgukat hajtanák, velem foglalkoznak. Plusz mivel én vagyok szem előtt, így a pop legszarabbjai helyett is én kapom az arcomba a sok hülyeséget.

3. Biztos pozitív visszaigazolás, hogy az Adidas Originals téged választott a hazai reklámarcának, főleg, hogy például a Justice is ugyanilyen „funkciót” tölt be. Van olyan, hogy akkor is hordanod kell valamit, ha éppen nem tetszik?

Persze, pozitív visszajelzés, hogy egy ekkora márka engem választott az arcának, szerintem ez azért elég nagy szó. Nincs semmi megkötés, általában bemegyek a boltba és ami tetszik, azt elhozom, nem kell semmit kötelezően hordanom, abba nem is mennék bele. Nagyon közel áll hozzám a márka, a támogatás előtti két klipben még nem a szponzorálás miatt viseltem a „három csíkot”. Még a Mizuban sem.

4. Mint már fent szóba került, bizonyos körökben menő utálni téged, sokan csak megélhetési celebnek tartanak, pedig ahogy azt már te is hangoztattad, sosem vacsoracsatáztál, nem mentél túlélőshow –ba, sem törtél szét tojásokat a fejeden egy celebalázó műsor keretein belül. A fellépéseid/szerepléseid mind a zenéddel kapcsolatban kerülnek megrendezésre… gondolod, hogy egyszer ezt majd sikerül tudatosítani az ellened felszólalókban?

Nem hiszem, hogy azokat, akik mindenképpen dobálni akarják rám a szart, bármi meg fogja győzni. Esetleg majd ha jön egy új arc, akin le tudják verni online, hogy a saját életük nem sikerült, akkor csillapodik ez az egész. Ha utána néznének és nem a felületes, de annál dühösebb észosztásról szólna, akkor az egész jelenség nem is létezne. Nem is célom, hogy bárkit meggyőzzek, teszem a dolgom, ahogy az épp nekem tetszik, nincs bennem megfelelési kényszer.

5. Április 5-én jött ki a „HELLO, NYÁR!” videója. Milyen volt a forgatás?

A forgatás király volt, nagyon élveztem, zökkenőmentesen, jó hangulatban nyomtuk le az egészet. Ez egy kedves, nyári dal, kis cukiskodás. Igénylem ezt is, nem mindig állatkodom. Persze a következő videoklip brutál vad lesz megint. Aztán megint jön egy lazább sztori. Idén rengeteg stílusban tolom majd.

6. Hogy áll az új album?

Nagyon nem pörgök most azon, hogy legyen album. Sok dal, sok klip fog kijönni, de csak azért rakom majd őket albumra, hogy egy pakkba legyen rendezve egy időszak. Szerintem már átalakult annyira a piac, hogy ne legyen létfontosságú előre, klip nélkül kidobni 15 dalt.

7. Folyamatosan koncertezel, van, hogy napi több fellépésed is van az ország különböző pontjain… nincs szükséged pihenőre?

Túlzás nélkül állíthatom, hogy tavaly a végsőkig elmentem, többször is feladta a szervezetem a harcot, brutális szinten be voltak osztva a napjaim, 3-4 óráim voltak alvásra. A tavalyi kötelező kör volt, idén már nem vállalok annyit, nem szeretném újra beáldozni az egészségem.

8. Végül… a zenélés mellett nem szeretnéd magad kipróbálni valami más területen is? Mondjuk filmezni, vagy ilyesmi? Mostanában ez a két dolog amúgy is kezd összemosódni.

A filmezés túlzottan nem mozgat, a marketing világa és a műsorvezetés annál inkább. Igyekszem képezni magam, ahogy lesz rá időm, meg is pörgetem ezeket a dolgokat.


Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre!

 

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.