2012. június 20. szerda

Kuszti a 37. helyen zárt, most már az OB-ra koncentrál

Kuszti mielőtt  – végre – kis hazánk felé vette volna az utat, még egy apró verseny beszámolót osztott meg velünk:
“Igazi nyári időben vágtunk neki az utolsó, 166 kilométeres napi penzumnak, de természetesen a szél továbbra is erősen fújt. Az előző napi kemény szakasz után nem tudtam, hogy hogyan fogom érezni magamat, ezért csak a mezőnyben helyezkedtem. De szerencsére nagyon szuperül ment minden, remekül forogtak a lábaim. 30 kilométer környékén sikerült meglépnie 35 főnek, köztük tekert Pirmin is. Nekünk jó volt így az összetett szempontjából. Pár perccel később, történt egy bukás, közvetlenül mögöttem. Ennek következtében valaki kiküllőzte a hátsó kerekemet. Kiengedtem a fékemet, így még elforgott a kerék, ezért úgy gondoltam, hogy így megyek tovább, majd kicserélem akkor, amikor kicsit nyugodtabb lesz a tempó. A kerekem viszont máshogyan gondolta, nagyjából egy kilométer megtétele után, kilukadtam.
Gyors kerékcserét követően, hamar vissza tudtam zárkózni a főmezőnyre. Közben a szökevények előnye elérte az egy percet. Ekkor a Katusha, a Rabobank és a Veranda alakulata állt az élre, és hatalmas tempót diktálva befogtuk az élbolyt. Tovább folytak a támadások, folyamatosan volt elől egy kisebb csoport, de nagyobb előnyre senki nem tudott szert tenni. Míg végül nagy nehezen el tudott szakadni kilenc versenyző, köztük a csapattársammal, Daniellel. Az előnyük lassan növekedett, de másfél perc fölé nem ment. Először a Bretagne Schuler legénysége állt az élre dolgozni, hiszen ők vezettek összetettben. Mivel elég hamar elfáradtak, ezért több másik sor is besegített nekik a munkába – bezzeg egy nappal korábban.
A cél városába érkezve, ismételten körözés várt ránk – a franciák ezt kifejezetten élvezik, hogy minél veszélyesebb legyen a végjáték. Három darab, ötezer méteres karikát kellett abszolválnunk, rossz úton és jó pár éles kanyarral tarkítva. Három kilométerre a céltól, befogtuk az élcsoport egy részét, köztük Danielt is. Ekkor már csak öten tekertek előttünk, de a mezőny egy pillanatra megtorpant. Abban a pillanatban támadtam, és el tudtam lépni egyedül, pár száz méterrel később csatlakozott hozzám egy srác. Az utolsó hajtűkanyar 400 méterre volt a végétől, innen enyhén emelkedett az út. 100 méterre a célvonaltól fogtak be, így a mezőnyben érkeztem a 29. helyen. Összetettben 37-ként végeztem. Remek hetet zárt a csapatom, hiszen Pirmin révén begyűjtöttünk egy első helyezést. A Tour des Pays de Savoie versenyen, Patric szerzett egy második helyet szombaton, David pedig megnyerte az utolsó szakaszt.
Hosszú idő után újra Magyarországon fogok versenyezni, hiszen vasárnap kerül megrendezésre a Magyar Országos Bajnokság. Jó lesz egy kicsit otthon tartózkodni, találkozni az ismerősökkel.”

Nos, reméljük és kívánjuk is előre neki a legjobbakat, a versenyen személyesen is felkeressük!

Amennyiben további kerékpáros, rally, ifjúsági vagy éppen kulturális információkat szeretnél olvasni, akkor kattints a facebookos oldalunkra és lájkold :)

Forrás: http://kusztorpeter.com/milyen_hosszu_szaz_meter

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.