Ivanics Gergely és a tandem

Úgy érzem, hogy Ivanics Gergelyt nem kell külön bemutatnom a magyar kerekeseknek. Aki nem hallott volna róla mégsem, annak pár mondatban a fiatalemberről: megszámlálhatatlan Pécsi Kupa szakaszgyőzelemmel, megannyi Magyar Bajnoki cím és pár győztes csapat is van a háta mögött. Kezdőnek semmiképp sem nevezhetjük, az már szent igaz. 2013-ban viszont valami újban tűnt fel.

Gálosi Gergely:
Szia Gergő. Idén új színeben láthattunk rajhoz állni. Bemutatnád a csapatot? Hogyan alakult mindezt?
Ivanics Gergely:
Szóval tavaly tavasszal keresett meg Arnold Butu Csabi és Balogh Zsolt, hogy szeretnék ha a vak tandemkerékpározásban segítenék nekik és a vezetőjük lennék! Akkoriban keresett meg egy régi barátom is Steiner György, aki idén indította el a Hungaro Fondo Nonprofit Kft. csapatát, hogy szeretné, ha náluk versenyeznék. Ez egy kis csapat, tagjai Lengyel Gábor, Mogyorossy Máté, Arnold Csabi, Balogh Zsolti és én.

Az 1978-as születésű Ivanics Gergely a Pécsi Kupa 2012-es egyik szakaszán (Fotó: www.sportkult.net)

Gálosi Gergely:
Milyen tervekkel indultál neki a csapattal a 2013-as évadnak?
Ivanics Gergely:
Idén egyenlőre csak magyar versenyeken indultunk és ahhoz képest, hogy munka mellett csináltuk, egész jó eredményeket értünk el.
Gálosi Gergely:
Milyen sikereket tudhattok a hátatok mögött?
Ivanics Gergely:
Voltak dobogós helyeink a Magyar bajnokságokon, pályán és országúton is, nyertünk szakaszt a Pécsi Kupán és még sorolhatnám! Tehát ahhoz képest, hogy idén indultunk és kevesen vagyunk elég eredményes évet zártunk.
Gálosi Gergely:
Milyen folytatást szeretnél?
Ivanics Gergely:
Jövőre is szeretnék versenyezni országúton, de már csak kedvtelésből, és amiatt, hogy a tandemesekkel tudjak versenyre menni. Ezért a sima versenyzést már nem veszem komolyan, esetleg ha olyanok lennének a feltételek akkor szívesen csinálnám rendesen is, de ez már nem a fő cél mivel munka mellett már nincs annyi szabadidőm, amennyi kellene a komoly eredményhez. És ez igaz a tandemezésre is, mert nagyon komoly apparátussal érkeznek egy-egy versenyre. Sőt, a komoly csapatok ugyanúgy készülnek, mint a profi versenyzők, azaz edzőtábor, napi edzés, edző, masszőr és nem utolsó sorban: fizetés!
Gálosi Gergely:
Láttalak képeken, amin már egy tandemen ülsz, és mintha külföldön lennél.
Ivanics Gergely:
A tandemezésnél a következő volt a helyzet: igaz, az én párom a Csabi lenne, de mivel Ő Székely és idén országot váltott, ezért nem indulhatott pontszerző versenyeken. Ezért is indultam Zsoltival, akivel két versenyre jutottunk el, az egyik Szlovákiában, a másik Szerbiában volt. Háttérben megjegyezném: a lényeg, hogy a Riói Paralimpiára készülünk és jövő év decemberéig kell az országnak a legjobb 40 nemzet között lennie a kvótához. Az első versenyen a 9. helyet szereztük meg, Belgrádban pedig másodikak lettünk. Ezzel a két versennyel Zsolti az 54. helyről a világranglistán a 22.helyre jött előre. De persze ez még mindig nem lesz elég, mert a jövő év lesz a vízválasztó! És azért halkan azt is megjegyezném, hogy mindezt munka mellett, csak délután mentünk edzeni, hetente kétszer-háromszor, ezek mellett a versenyekre saját költségen mentünk ketten, tehát én vezettem, pakoltam, szereltem, segítettem. Magát a versenyt úgy kell elképzelni, hogy szombat reggel van egy mezőnyverseny, ami 50-100 km, majd vasárnap egy 10-15 km-es időfutam. Gyakorlatilag mintha nem is lenne különbség a “sima” és a tandemes között.
Gálosi Gergely:
Mivel foglalkozol most a versenyzés mellett?
Ivanics Gergely:
Jelenleg a Testnevelési Egyetemre járok másoddiplomázni, mint Sportmenedzser (levelező szakon), mellette pedig egy barátommal lakásokat újítunk fel.
Gálosi Gergely:
Köszönöm a mai beszélgetést, remélem mihamarabb folytatjuk!

Gálosi Gergely