2013. december 1. vasárnap

Hölgyek a kerékpáron: Benics Réka

Most következő bejegyzésemben egy Magyarországon talán kevésbé ismert versenyzőt szeretnék bemutatni. De nem csak Őt, hanem – részben – egy másik ország kerekes életét is.

Gálosi Gergely: Szia Réka! Elnézve a 2013-as képeidet, akadt verseny bőven a naptáradban. Mi volt az idei legnagyobb magyarországi versenyed?
Benics Réka: Szia Gergő! Magyarországon idén mind az öt országúti OB-n részt vettem. Ha választanom kéne, azt mondanám: a mezőnyverseny volt a legnagyobb – minden szempontból: a legtöbb versenyző, a legnagyobb közönség, és azt hiszem, számomra a legnagyobb élmény is.

Benics Réka 3. a Kritérium OB-n

Benics Réka 3. a Kritérium OB-n

Gálosi Gergely: …és nem magyarországi?
Benics Réka: Nem magyarországi: mindenképpen a németországi Bundesliga-versenyek.

benics_reka1

Forrás: Benics Réka / Team biketech24

Gálosi Gergely: Mikortól is versenyzel? Mióta vagy külföldi csapatban? Egyáltalán hogyan is keveredtél oda?
Benics Réka: Az első versenyszezonom 2010. volt, amit azonnal egy bukással kezdtem, ami miatt májusban, majd novemberben műteni kellett a bal könyökömet.
2001 óta élek Berlinben, a bringázás jóval később jött, és minél többet foglalkoztam vele, annál jobban “varázsolt el”. Először csak tetszett, a bátyám révén sokat láttam/hallottam a bringasportról. Aztán ki akartam próbálni. A kipróbálásból rendszeres edzés, erősödés lett, és egy idő után versenyezni akartam. A versenyekkel jött az egyesület, és idén nyáron – szinte magától forrott-formálódott össze a mostani csapatunk – sok véletlennek köszönhetően.

benics_reka3

Forrás: Benics Réka / Arne Mill

Gálosi Gergely: Milyen különbségeket látsz az ottani és a hazai csapatokban/versenyekben/kerékpárversenyzői lehetőségekben?
Benics Réka: A hazai és németországi bringasport – ahogyan én látom – két külön dimenzió. Ezt így látom még akkor is, ha az én szívemnek nyilván mindig a magyarországi lesz a kedvesebb. Németországban nagyon széles a skála: a kicsi, vidéki (persze ez is relatív) kupáktól a 12 000 résztvevős mega-versenyekig, a hobby-szinttől a profi sportig minden megtalálható. Ezek a versenyek (a nagyobbak és a kupák mindenképpen) nagyon precízen vannak megszervezve.
Egy hatalmas online versenynaptárban már jó előre lehet keresgélni, szakágnak, helyszínnek, időpontnak, stb. megfelelően, és többnyire minden szükséges paramétert meg is lehet ott találni (versenykiírás, kapcsolat, stb.). A helyszíni szervezés is mindig nagyon rendezett. Máshogy valószínűleg nem is működne, hiszen rengeteg embert kell megmozgatni egy-egy ilyen rendezvény alkalmával.
Röviden összefoglalva: A bringasport itt gigantikus, otthon kicsi, sokkal egyszerűbb, szerényebb keretek között zajlik.
Egy ismerősöm révén itt az utánpótlás-nevelésbe is van egy kicsi belelátásom. Nem túlzok, ha azt mondom, elképesztő. Fantasztikus, milyen rendszerrel, de főleg eszközökkel, lehetőségekkel tanítják a kerékpársportot. Ugyan nem tudnám az otthoni utánpótlás-sporttal összehasonlítani, arról ahhoz túl keveset tudok – bár a testvérem és Epres Kori elmondásai alapján van képem róla, hogy olyan remek és szívvel-lélekkel dolgozó szakemberek kezében ügyesedhetnek a tanulók, mint Hazai Gyurci bácsi, vagy mint Ottó, Garamszegi Laci. Ugyanakkor biztos, hogy nem túlzok, ha azt mondom, a németországi utánpótlás lehetőségei minden téren gigantikusak.
Van még egy – számomra fontos – szempont. A németországi versenyek, amiken én indulok, kivétel nélkül mind jó hangulatúak. Jó a bringás társaság. Viszont – és talán itt egy kicsit elfogult leszek/vagyok – az otthoni versenyek hangulatát semmi mással nem tudnám összehasonlítani. Soha nem fogom az idei országúti OB-t elfelejteni: egy mezőnyben a magyar lányokkal, békési településeken, utcákon át, az út széléről pedig magyarul próbálnak az emberbe lelket önteni (Dósa Eszti is írt róla a blogjában: “mosolyra fakasztó jelenetek is akadtak menet közben. Éppen egy újabb falu mellett haladunk el, amikor az egyik útszéli nénike megszólal, hogy: “Milyen fiatalok!” Hát igen… páran már Master korúak vagyunk, de sebaj! Jól esett, a verseny után is emlegettük.” – ez szó szerint így volt, és számomra ez egy életre szóló élmény…

Egy kis mtb...

Egy kis mtb…

Gálosi Gergely: innen folytassuk a beszélgetést Réka!

Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold a sportkult.net facebook oldalát jobbra fent a “Tetszik”-re kattintva. Ha csak a cikket szeretnéd, akkor ITT lent kattints a “Tetszik” gombra. Köszönöm!

Comments

3 thoughts on “Hölgyek a kerékpáron: Benics Réka
  1. Benics Kálmánné Tóth Eszter

    Remek, igényes, kerek kis írás. Egy ilyennel bizony érdemben szolgálható-támogatható az ügy, amit népszerűsíteni kívá. Akkor is ezt mondanám, ha történetesen nem a saját lányomról szólna… Így persze, nagyon kedves is a számomra. Köszönöm

     
    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.