2014. június 19. csütörtök

A Szerpentin KE hétvégéje – Monostori Ákossal beszélgettem

A Szerpentin KE újabb ragyogó eredményeket tudhat maga mögött, méghozzá külföldön! Nem is fecsérelném a szavakat, következzék Ákossal a beszélgetés.

Gálosi Gergely: Üdvözöllek Ákos! Az elmúlt hétvégén nem akárhol jártatok!
Monostori Ákos: Csapatunk a tavalyi év után a Castelli meghívására újra részt vett a Sportful Dolomiti nevű granfondon az olaszországi Feltrében.
Ezúttal 8 fővel képviseltettük magunkat. A középtávon Bánk András, Guba Csaba, Losonci Gábor, Schettrer Zoltán, Szipőcs Levente és jómagam indult el, míg a hosszúra Ligeti András és Petrik Csaba készült már az alapozás kezdete óta kiemelten.

Gálosi Gergely: Ha jól tudom volt egy kis “segítségetek” is.
Monostori Ákos: A Pelso után újra nagyszerű kísérést kaptunk a PowerBar jóvoltából. Így mind a bringák utaztatása, mind a kísérés illetve a versenyen történő energiapótlás profi módon zajlott.

Szerpentin KE "segítője"

A Szerpentin KE “segítője”

Gálosi Gergely: Magáról a versenyről mit kell tudni?
Monostori Ákos: A középtávon 134 km-t kellett legyűrni 3000 szinttel, ami tavalyhoz képest több szintemelkedést és nehezebb emelkedőket jelentett. A hosszú táv pedig kicsit rövidült távban és szintben is (208 km, 5000 szint). Ugyanakkor visszakerült az útvonalba a Passo Manghen a maga 20km-es hosszával és 10% körüli kilométereivel.

Gálosi Gergely: Nem először mentetek, idén mi volt a tervetek?
Monostori Ákos: A programot ezúttal 4 naposra terveztük, pénteki indulással és hétfői hazaérkezéssel. A leutazást némi autópályás-mentőhelikopteres baleset lassította, de kora délután már a nevezés helyszínén voltunk. Az adminisztrációt abszolút ideális környezetben, az óváros lábánál egy nagy csarnokban bonyolítják, ahol van bőven hely a kiállító szponzor cégek sátrainak és kamionjainak. A rajtszámokat is azonnal, sorban állás nélkül át tudtuk venni, annak ellenére hogy közel 4500 induló nevezett a különböző távokra. A rajtcsomag még az ilyen dolgokra érzékenyek igényeit is biztosan kielégítette, gyönyörű sportfulos rendezvény mez, müzli, gél, kulacs, cukorka, kb. 30 oldalas füzet a versenykiírással, tudnivalókkal, stb. járt vele. A nevezés után elfoglaltuk a szállásunkat, amely körülbelül 45 percre feküdt Feltrétől, mivel a rajt környékén a verseny idejére szinte csak örökléses alapon lehet szobát szerezni.

A csapat

A csapat

Gálosi Gergely: Ha már előbb mentetek, gondolom helyi edzést is végeztetek.
Monostori Ákos: Szombat délelőttre közös ráhangoló és csapatösszetartó edzést terveztünk. Nagyjából másfél órát mentünk együtt a környéken a szőlődombok és középkori városkák és falvak között, amit mindenki kiegészíthetett egyéni edzéstervének illetve kedvének megfelelően. Az időzítéssel szerencsénk volt, mivel az ebéd során elkezdett szakadni az eső, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal egész nap folytatódott. Így a délutánt a többség a versenyre készülődéssel töltötte, illetve hárman pedig autóval bejárták a rajt első nagyjából 20km-ét. A bőséges vacsora után megpróbáltunk több-kevesebb sikerrel nyugovóra térni, mivel másnap 4 órás kelést, és 4:30-as reggelit céloztunk be, tekintettel a 7 órai rajtra.

Gálosi Gergely: …és elérkezett a verseny napja, irány a pálya…
Monostori Ákos: Az egész éjszakai eső után borús, de biztatóan csapadékmentes időre ébredtünk. Összepakoltunk majd indultunk a verseny helyszínére. Sajnos örömünk nem tartott sokáig, a nagy hegyekhez és Feltréhez közeledve már teljesen vizesek voltak az utak, folyamatosan esett az eső, a hőmérséklet is 15-18 fok körül volt.

Rajt előtt

Rajt előtt

A rajtba időben beálltunk, tavalyi jó eredményeink miatt ezúttal a legelső 300 induló között kaptunk helyet. A pálya első 20km-e viszonylag sík volt, de a sok körforgalom és kanyar az óriási tömegben vizes úton technikássá tette a dolgot. Utána az első emelkedő rögtön több mint 18 km hosszú és 6%-os átlag meredekségű volt, itt mindenki talált magának megfelelő bolyt. A lejtmenetet már az úton komolyan ömlő víz nehezítette, míg végül 50km körül kicsit kilaposodott a táj.
Itt vált ketté a két útvonal is. A középtávosok ezután 1600 m fölé mászva teljesítették legmagasabb emelkedőjüket a Passo Brocont, majd egy könnyebb hágó a Gobbera volt soron. Egy hosszabb ereszkedést követően pedig már szárazon némi sík menet, majd a tavalyról már ismert Croce d’Aune következett. Utóbbi igazi kedvesség a szervezők részéről utolsó hegynek, az első 8km-en 6% körüli szakaszok illetve némi sík váltja egymást, amit végül 3 km 10% feletti befutó koronáz meg, 16% körüli maximummal. Innen már csak 10 km ereszkedés, illetve egy bónusz macskaköves befutó volt hátra.
Eközben a hosszútávosok az elágazás után a Manghenen 2000m felett, 3 fokban hófalak között folytatták útjukat. A borzasztó hidegben történő lefelé után a Passo Rolle szintén 2000 m-es hegye, majd a középtáv útvonalával összeérve az utolsó emelkedő és a befutó már újra azonos volt.

Gálosi Gergely: Maga a csapat milyet tekert?
Monostori Ákos: Csapatunkból középtávon az első emelkedőn ellépve haladtam végig legelöl, egyedül a lazára vett nyári ruházatot szenvedtem meg a hidegben, valamint a Brocon vizes lefeléjét óvatoskodtam el. Mögöttem Zoli jött nagyjából 7-8 perces távolságra, a különbség csak az utolsó emelkedőn növekedett újra. Gábor sajnos rögtön az első emelkedőn defektet kapott, ami több mint 15 perccel rontotta a végeredményét, ám a továbbiakban problémamentesen, és jó formában teljesítette a távot. Levi már a verseny előtti napon váltóproblémákkal küzdött, szerencsére ez végül a verseny során érdemben nem akadályozta. András és Csaba az utolsó emelkedőig együtt haladtak, végül előbbi ott ellépve javított helyezésén a végelszámolásnál.

Rajt előtt (Kép: Sportograf)

Rajt előtt (Kép: Sportograf.com)

Eközben hosszú távon Ligeti András és Petrik Csaba egymást segítve küzdöttek az időjárással és az emelkedőkkel. Utóbbi számára különösen kalandos volt, hogy a versenyt a sajnálatos pelsos bukás miatt kölcsönbringával teljesítette, amin előtte nap ült először. András végül a Rolle emelkedője után kicsit ellépett, így pár perccel korábban ért a célba.
Összességében elmondható, hogy mindenki felkészültségéhez és tudásához mérten kiemelkedően szerepelt, főleg hogy az amúgy is nehéz útvonalat még a hideg és eső tovább nehezítette.
A célban granfondokon szokásos többfogásos ellátásban volt részünk (tészta, süti, gyümölcs, kávé, üdítő, sör), majd az energiapótlást a szálláson egy hatalmas közös vacsorával, és versenybeszámolókkal folytattuk. Végül hétfőn, természetesen szép napsütéses időben hazautazással zártuk az élményekkel teli utazást.

Egy kis szenvedés.... (Kép: Sportograf.com)

Egy kis szenvedés…. (Kép: Sportograf.com)

Gálosi Gergely: A “végelszámolásra” mi jött ki?
Monostori Ákos: Részletes eredményeink (abszolút helyezés, név, kategória és helyezés, össz. idő):
Granfondo
281. LIGETI ANDRAS M2 59 8:42:13
321. PETRIK CSABA M2 64 8:49:12
Mediofondo
65. MONOSTORI AKOS M1 16. 4:47:46
161. SCHETTRER ZOLTAN M3 31 5:03:02
394. SZIPOCS LEVENTE M1 45 5:32:56
428. LOSONCI GABOR M1 48 5:35:53
1149. ANDRAS BANK M3 229 6:37:47
1275. GUBA CSABA M2 152 6:50:40

Gálosi Gergely:
Monostori Ákos:
Köszöntem a beszélgetést!

Oszd meg Te is a barátaidnak, hogy senki se maradjon le róla!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .