2014. november 11. kedd

Autóroncsok közt vezetve a bajnoki címig

Autóroncsok közt vezetve a bajnoki címig

Életveszélyes gyorsok, törölt szakaszok, autó roncsok mindenütt. Csak pár jellemző a hétvégi Waldviertel Rallye-ról.
De beszéljen bővebben erről Berendi Dávid!

Bajnoki címekkel tértünk haza

Fogasy Gergely – Berendi Dávid
Citroen C2 S1600
SRT Kft
Waldviertel Rallye
2014.11.07-08.DSC_8750

Interjú Berendi Dávid Rallyversenyzővel a nagy megmérettetés után.

Egy igazi túlélő rallyverseny után vagytok Gergellyel.
Szokták mondani a verseny a célban ér véget. Mesélnél az odavezető útról?

– Az odavezető út a kilométerek számában elég rövid volt, ugyanis három gyorsasági szakaszt töröltek a hétből a sok baleset miatt. Számunkra időben viszont így nagyon hosszú volt az út, mert állandóan alternatív útvonalakon kellett mennünk. Amelyik gyorson viszont el tudtunk rajtolni, azok életveszélyesek voltak. Eléggé kielégületlenek vagyunk, hiszen összesen a 118 versenykilométerből, 52-n engedtek végigmenni. A legjobb 24 kilométeres gyorson egyszer sem mehettünk, pedig egyértelműen az volt a kedvencünk Gergővel…

Nagyon kevesen értetek a célba. Ennyire nehéz és veszélyes volt az egynapos verseny

– A veszélyes szó sem elég drasztikus kifejezés arra, hogy mennyire könnyen lehetett nagy károkat tenni az autókban és ezáltal akár a versenyzőkben is. Az első gyors etap lett rögtön, mert egy osztrák páros annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mentőhelikopterrel vitték őket kórházba. Két másik gyorson pedig olyan balesetek történtek, legtöbbször sajnos magyar versenyzőkkel, hogy nem tudták volna olyan gyorsan kivitelezni a többi versenyző biztonságos elhaladását a törött autók mellett, hogy elengedjenek bennünket indulni. Így is, amikor mentünk az éles szakaszokon is, nem tudtam úgy felnézni, hogy az útszélén ne láttam volna egy sérült autót. Mintha egy katasztrófafilmben lettünk volna. Roncsok mindenhol. Ráadásul nekünk sem volt a verseny kalandoktól mentes. Kétszer néztünk farkasszemet a kiesés lehetőségével. Mind a kétszer viszonylag nagy sebességnél csúszott meg a saras úton úgy az autó, hogy már esély sem volt rá, hogy ne forogjunk meg. A kivájt nyomban a tapadás elég jó volt, de ha picit is kijött belőle az ember (ami azért elég könnyen megtörtént), akkor rögtön olyan csúszós felületre érkeztünk, hogy azonnal megcsúszott az autó. Ráadásul mi nekünk nem is volt jó végig az autó beállítása. Egyszerűen nem lehetett vele az egyenesben sem menni. Szóval nem volt nehéz hibázni! Szerintem nincs olyan versenyző, aki ne forgott volna meg legalább egyszer vagy ne csúszott volna árokba. És egyben ez a magyarázat arra is, hogy miért értünk ennyire kevesen a célba…

A Waldviertel Rallye-n nyújtott teljesítményetekkel, a kétkerekes kategóriában és R3-ban is vezetitek az éves tabellát. Mennyire volt nehéz ezt az év végre így összehozni?

– Talán mondhatom azt, hogy kimondottan nehéz volt. Összegezve az évet nem volt egy gondmentes versenyünk sem, egyszer sem értünk őszinte mosollyal haza. Minden versenyen technikai gondjaink voltak vagy éppen a csapat nem volt megfelelő. Így nem lehet jó kedvűen menni és nem lehet összpontosítani csak arra, hogy első legyél. A sok-sok kudarc miatt számtalan új döntési helyzetbe voltunk kényszerítve és mindig valami idegen helyzetben kellett lépést tartanunk a többiekkel, akik stabilan tudnak versenyezni az autóikkal. Így tőlünk ez az év rengeteg kompromisszumot és kitartást igényelt. Számtalanszor voltunk annak a küszöbén, hogy komoly döntéseket hozzunk meg és ebben a formában megszakítsuk a versenyzésünket. Egy motiváló erőnk volt viszont mindig: az, hogy nem tudunk elmenekülni a problémák elől és bajnokok akarunk lenni mindenáron! Mindketten küzdős típusok vagyunk. Ezt fent látják is talán elég jól, mert mindennek ellenére elmondhatjuk viszont azt, hogy minden versenyen a dobogón tudtunk végezni. Kijelenthetjük nyugodtan, hogy nem mi vagyunk még a legjobb elsőkerekes versenyzők, a kategóriatársak között vannak ügyesebbek és tapasztaltabbak. Rengeteg kilométer kell még ahhoz, hogy a legjobbak legyünk. Viszont a sok negatív dolog, kudarc, technikai hiba és hátrány ellenére, mi stabilan dobogón hoztuk be az autókat, nem törtük össze egyszer sem a technikákat és nem estünk ki. Ennek a jutalma lett, hogy valamiben mi vagyunk a legjobbak. A kitartásban és a stabil eredményekben. Emiatt lettünk most bajnokok és ennek nagyon örülünk!

Terveztek-e 2015-ben több külföldi versenyt?

– Már a Waldviertel rally parc ferméjéből visszafelé a szállásra a jövő évről beszélgettünk. Igen! Elég sok versenyt tervezünk külföldön!

Hogyan tovább 2015-ben? Marad az autó, a kategória és címvédés lesz a cél, vagy pedig más autóban gondolkodtok?

– Ez egyelőre még képlékeny. A bajnoki cím megvédése nem motivál minket. Amiből van már egy, abból minek még több?! Most a tapasztalatszerzés és a világlátás a legnagyobb célunk. Nem utolsó sorban szeretnénk élvezni a versenyzést. Idén szerencsés helyzetben voltunk, mert sok külföldi futamról szereztünk tapasztalatokat. Ezáltal olyan terveink vannak, amik a határokon kívülre nyúlnak és dolgozunk azon, hogy ez a legjobb mértékben meg is valósulhasson. De ne csüggedjenek a magyarok sem, akik esetleg bennünket szeretnének látni. Egy-két jónak ígérkező versenyen azért biztos tiszteletünket fogjuk tenni…

Végül szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, akik hozzásegítettek bennünket a bajnoki címek megszerzésében és végig mellettünk voltak!

Támogatók: Millers Oils, RRC Hungary, Marso Kft, Interton Kft, Frosch, Dukko-Lux Kft., Goodwill Consulting Pályázati Tanácsadó Kft, Euro One Zrt, SRT Kft, Pirelli

– Hajósi Miklós – www.hajoka.hu

Oszd meg Te is a barátaidnak, hogy senki se maradjon le róla!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.