2017. május 19. péntek

A Giro 6. szakaszának győzteséről és egy korábbi magyar bajnokról

A Giro 6. szakaszának győzteséről és egy korábbi magyar bajnokról

A BMC Racing Team versenyzője, a svájci Silvan Dillier nyerte meg a most zajló olasz kerékpáros körverseny, a Giro d’Italia 6. szakaszát. Ennek apropóján egy korábbi csapattársával, Totisz Dániellel beszélgettünk.

Milyen érzés volt látni Silvan győzelmét? Csodálkoztál rajta vagy vártad már ezt a kiugró sikert?

Totisz_svájci csapatmezbenTotisz Dániel: Silvan már juniorként is az egyik legtehetségesebb versenyző volt a csapatban. 2008-ban az utolsó közös versenyünk a Henninger Turm volt Németországban, Frankfurtban. Ez egy komoly nemzetközi verseny, amelyet szintén ő nyert és már ekkor érezhető volt, hogy nagyobb sikerek elérésére is képes lehet.

Gondolom felelevenítetted magadban az egykori svájci napokat?

Totisz Dániel: A mai napig sokszor eszembe jutnak a svájci élmények. Sokszor nosztalgiázom a kerékpáros múltamon és eljátszom a “mi lett volna ha” gondolattal. Persze aki volt már külföldi csapatban, az látja ennek az árnyoldalát is, például milyen nehéz külföldiként elfogadtatni magad, illetve 18 évesen egyedül élni egy idegen országban. De a nehézségekkel szemben ott vannak a pozitív élmények, amelyek miatt azt mondom, hogy megérte, sőt újra belevágnék, ha annyi idős lennék.

Csapatotok, a Schumacher-Aeroflex- Harvia akkoriban Európa egyik legprofibb junior teamje volt. Hogyan sikerült odaigazolnod?

Totisz Dániel: Rengeteget segített az akkori edzőm, Fülöp Tibor. Egész kicsi koromban, még a KSI színeiben találkoztam vele. A KSI SE kiváló utánpótlás szakembere, Hazai Gyuri bácsi támogatásával kezdtünk együtt dolgozni. Később Tibi nem csak az edzőmmé, de a menedzseremmé is vált, így ezt a lehetőséget is neki köszönhettem. Nem is volt kérdés, hogy ez egy olyan lehetőség, ami csak egyszer adódik az életben, de azért kellettek hozzá a korosztályos eredmények, a bajnoki címek is.

Hogyan működött a Schumacher Team, milyen körülményeket teremtettek a versenyzőknek?

Totisz Dániel: Ez tulajdonképpen egy utánpótlás csapat volt a junior, magyarul ifi kategóriában, mégis sok mindenben hasonlított egy felnőtt profi gárdához a külsőségek, a kiszolgálás, a csapatmunka tekintetében. Ezen még Tibi is elcsodálkozott, amikor a frankfurti versenyen meglátogatott bennünket. Akkor már volt egy profi csapata is a csapatfőnöknek, ők is ugyanazt a kiszolgálást kapták, amit mi, ráadásul továbblépési lehetőséget biztosított a feltörekvő junioroknak. Érdekesség, hogy később ebben a gárdában versenyzett Kusztor Péter és Cador Rida is.

Hogyan indult a kerékpáros pályafutásod?

Totisz Dániel: Egészen kicsi korom óta sportoltam, és próbáltam megtalálni a hozzám illő sportágat. Egyszer nyáron letekertünk édesapámmal Csongrádra, ekkor jött az ötlet, hogy utánajárjunk a lehetőségeknek. Két héttel később már a KSI faházában beszélgettem Gyurci bácsival. Jobb helyre nem is kerülhettem volna!

Melyik sikeredre emlékszel vissza legszívesebben kerékpáros éveidből?

Totisz Dániel: 2007-ben megnyertem az országos időfutam bajnokságot Szegeden. Előtte két nappal ért véget az egyik legnagyobb nemzetközi korosztályos verseny Ausztriában. Arra a két hétre időzítettük a csúcsformámat. Hosszú idő után először úgy éreztem, jó úton járunk, amit az is bizonyított, hogy a következő héten rendezett pályakerékpáros országos bajnokságon valamennyi versenyszámot megnyertem.

Mit profitáltál a kerékpársportban eltöltött éveidből? Van olyan tapasztalatod, tulajdonságod, amelynek hasznát vetted az életben  is?

Totisz Dániel: Van olyan, aminek nem? Az élsport a folyamatos tanulásra és fejlődésre ösztönöz. Azóta eléggé más irányba kanyarodott az életem, most egy nagy nemzetközi cégnél dolgozom Londonban, de a mai napig kitartó és elkötelezett vagyok, bármibe is kezdek.

Minek tulajdonítod az eredményeidet, a tehetségednek vagy a szorgalmadnak?

Totisz Dániel: Az az igazság, hogy soha sem gondoltam magamat kiemelkedően tehetségesnek. Szorgalommal és alázattal így is nagyon komoly szintre el lehet jutni. Fontos azonban megemlíteni, hogy a megfelelő családi és edzői támogatás nélkül Magyarországon ez szinte lehetetlen.

A Sportorvosi Központban dolgozik egykori edződ, aki a teljesítménydiagnosztikai labor vezetője. Gondolom, nem ismeretlen számodra sem ez a fogalom?

Totisz Dániel: Igen, Tibivel azóta is jó kapcsolatot ápolok. Egészen vicces, hogy még mindig dolgoznak magas pozícióban sportvezetők, akik nem hisznek a diagnosztika fontosságában. Enélkül egyszerűen nem lehet egy bizonyos szinten túllépni, és személyre szabott edzéstervet készíteni.

Ezek szerint a Te edzésmunkád is támaszkodott a sporttudomány korszerű ismereteire. Mennyire volt ez áttekinthető, értelmezhető számodra akkoriban?

Totisz Dániel: Maga a rendszer hamar átlátható volt. A német edzésrendszert alkalmaztuk, mivel Tibi Németországban végezte az edzőképzést, és már 15 évesen láttam, hogyan épül fel az edzésprogramom, mit miért csinálunk. Néha még játszottunk is olyat, hogy előre megmondtam a következő heti edzéstervet, és többé-kevésbé el is találtam. Természetesen minden edzésen pulzusmérőt használtunk. Wattmérőm sajnos csak a pályafutásom vége felé lett, ez akkortájt idehaza még ismeretlen volt.

A Te sportolói pályafutásod nagyjából 10 évvel ezelőtt ért véget. Mit tapasztaltál akkoriban, miben volt más a magyar kerékpársport a külföldi viszonyokhoz képest?

Totisz Dániel: Emlékszem, meséltem a svájci csapattársaimnak milyen körülmények között zajlanak az edzések és a versenyek itthon. Nem hitték el, ami nem is annyira meglepő. Akkora anyagi és szakértelembeli különbség van a nagy külföldi és a hazai csapatok között, amelynek ledolgozása még évtizedek alatt sem lesz könnyű. Nem követem a hazai kerékpársport alakulását, de még mindig hallok vissza keserédes történeteket egykori csapattársaimtól.

Mennyire követed a nemzetközi kerékpársport eseményeit?

Totisz Dániel: Sajnos kevés kapcsolatom maradt a kerékpársporttal, de amikor időm engedi, a mai napig szívesen megnézek egy-egy szakaszt a Giron, vagy a Touron. A londoni Velodromba is kilátogattam már nem egyszer.

Azért szoktál még kerékpározni is? 

Totisz Dániel: A barátnőm többet kerékpározik nálam! Anno egy térdsérülés miatt kellett befejeznem az élsportolói pályafutásom, és ez azóta is sokszor problémát okoz, ha nyeregbe ülök.

Volt csapattársad Giro szakaszgyőzelme óriási eredmény. Ennek kapcsán felmerült benned, hogy Neked is ott lenne a helyed?

Totisz Dániel: Rengeteg mindennek kell összeállnia ahhoz, hogy valaki nem csak hogy eljusson, de szakaszt nyerjen a három nagy körverseny egyikén. Ehhez nem csak tehetségesnek és szorgalmasnak kell lenni, hanem meglehetősen szerencsésnek is. Nekem ez nem sikerült, de mindenkit bátorítok azóta is, hogy legalább próbálja meg!

További kerékpáros programok és információk a Sportkulton ITT érhetők el!

Oszd meg Te is a barátaidnak, hogy senki se maradjon le róla!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!
(Fotó és szöveg: Sportorvosi Központ (www.sportorvosikozpont.hu)

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..