2011. június 16. csütörtök

Merülések

Merülések (filmajánló)

Az 1930 –as évek Angliájában járunk, a helyszín egy elit magániskola, lányok részére. Itt tanít Miss G, a sajátos nézeteket valló fiatal nő, aki nem a tankönyvekben vagy a szigorú óramenetekben hisz, tapasztalatait szeretné átadni diákjainak, kalandos élete korábbi fejezeteiről mesél, megismerteti őket a testiség, az erotika fontosságával, megtanítja őket a vágyakozásra és csábításra. A téma nem egészen új, mind emlékszünk a „Mona Lisa mosolya” című csúfos bukásra, ami több mint valószínű, hogy az 1989 –es filmklasszikus, a „Holt költők társaságát” próbálta újraértelmezni, de Julia Roberts szó szerint fülig érő mosolya sajnos nem bizonyult elégnek. Mindegy, térjünk is vissza a Merülésekre…
Eva Green az egyetlen „sztár” a filmben, már ha ő annak minősül, az abszolút főszerep viszont az a pár lány alkotta klikk, akik teljesen az általa alakított Miss G bűvkörében élnek, minden szavát isszák, és olyan életre vágynak, amilyen az övé is. Di, a méhkirálynő irányítja a kis csapatot, ő a tanárnő kedvence, az Etalon, ám minden változni ígérkezik, mikor Fiamma személyében új diák érkezik, méghozzá Spanyolországból. Ráadásul egy arisztokratáról van szó, aki valamilyen szinten nyilván elkényeztetett, de sokkal inkább öntörvényű és dacos, hisz természetesen hazavágyik, de szülei nem kíváncsiak rá, miután botrányt okozott, mikor is szerelembe esett egy kevésbé előkelő származású fiúval.
Míg a lányok tartanak új társuktól, titkon irigyek is rá, hiszen mégiscsak egy „hercegnőről” van szó, ám mikor kiderül, hogy ügyesebb műugró, mint Di, olvasottabb, mint bármelyikük, világot látott, ráadásul Miss G rajongását is elnyerni, egyre jobban szúrni kezdi a szemüket, míg végül önkényesen kidobják az iskolából, elküldik haza őt, ami persze nyilván nem lehetséges, így Fiamma már estére visszatér hozzájuk. Itt kezdődik el a fő konfliktus, a tetőpont elérésének a felvezetése. A gyönyörű Miss G napról napra veszít tündökléséből, egyre szürkébbé és kétségbeesetté válik. Bár a lányok nem értik, a nézőnek szép lassan világossá válik, hogy a nő történetei kitalációk, valószínűleg sosem utazgatott azokon az egzotikus helyeken, amikről folyton mesél, a valóságban egy megkeseredett, kicsinyes senki, aki ráeszmélvén arra, hogy Fiamma pont úgy él, ahogy ő mindig is szeretett volna, a józan eszét is elveszíti. Egy este, mikor a spanyol arisztokrata lány végre sikeresen beilleszkedik, és társaival Szent Ágnes éjjelét ülik meg, kissé túl sokat iszik, így Miss G –nél tölti az éjszakát, aki viszont nem tud úrrá lenni feltörő érzelmein.
Fiamma képtelen kezelni a helyzetet, ráadásul a tanárnő, miután a lány elutasítja a „közeledését”, ellene fordítja a kis csapatot, akik a nő iránti lojalitásukból adódóan gondolkodás nélkül összefognak ellene, ám az események kicsúsznak a kezeik közül, és katasztrofális fordulatot vesznek…
A készítőknek véleményem szerint egy igazán jó drámát sikerült létrehozniuk, sem a rendezésre, sem a forgatókönyvre nem lehet panaszunk. A felépítés, a fokozatosság, az információk lassú adagolása végig fenntart egy bizonyos feszültséget, a jellemek ábrázolása és fejlődése (akár pozitív akár negatív irányba) jól megfigyelhető, és következetes. Az utolsó pár perc pedig olyannyira zseniálisra sikerült, olyan mesteri fordulattal készültek nekünk az alkotók, hogy a film esetleges hibáit egészen biztosan elfelejtjük a vége főcím lefutása alatt. Egészen nyugodtan 10/10, az utóbbi évek egyik legjobb drámája, ha kedvelitek a műfajt, kihagyhatatlan!

Írta: Ősz Dániel

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.