2014. július 8. kedd

Sulyok Enikő terepfutásra váltott

Mai beszélgető partneremet már ismerhetitek kerékpáros múltja végett (aki mégsem, az ITT olvashat róla). A tavalyi bringás szezon végén kicsit jobban belekóstolt a terepfutás-ultra futásba és úgy néz ki, hogy váltott. Miért? Kiderül az interjúból!

Gálosi Gergely: Szia Enikő! Jó ideje nem beszéltünk, de ha jól tudom most épp nem is bringázol, hanem futsz. Méghozzá nem aprózod el.

Sulyok Enikő, aki a sport mellett modellkedik is

Sulyok Enikő, aki a sport mellett modellkedik is

Sulyok Enikő: Szia! Valóban, régen beszéltünk és azóta történtek változások. A téli alapozásnak szánt hegyi futások a végén annyira meghozták a kedvem, hogy egy kicsit elhúzódott az “alapozó időszak”. Pontosabban még mindig tart. Télen indultam kisebb (10 km-es) terepfutásokon, aztán jöttek a félmaratonok (talán 3 vagy 4) és elindultam az Over Piros 35-ön. Ezután már jött a gondolat hogy maratont kellene futni. Le is futottam márciusban a Balatonon. Sikerült négy órán belülre hozni, aminek különösen örültem. De még éreztem, hogy nem jött el a határ és nem olyan régen elindultam a Terep 50-en. És még mindig azt mondom, hogy kevés.

Gálosi Gergely: Gratulálok, ezek nem kis teljesítmények! Melyik volt a legnehezebb?
Sulyok Enikő: A legnehezebb természetesen a Terep 50 volt. Már maga a szintemelkedés sem volt kevés. Nehéz volt a terep, meg úgy összességében minden. Sajnos még nagyon az elején, kb 10 km-nél nagyot estem lefelé és a sebeket leszámítva minden lépésnél rettenetesen fájt a bal csípőm. És még volt hátra 40 km. De azért sikeresen bevonszoltam magam kicsit több, mint 7 óra alatt.

Gálosi Gergely: Mi vitt rá, hogy a bringát átváltsd futásra?
Sulyok Enikő: A futás fantasztikus dolog. Ad egy egyfajta szabadságot. Amíg nem futottam hosszú távot, el nem tudtam képzelni a sokat emlegetett ultrafutást. Most már egyre jobban kíváncsi vagyok hol van az a bizonyos határ. Sokszor csak úgy egy csokival és egy kulaccsal a kis futó hátizsákomba, elfutnék akármeddig. Hihetetlen amikor a saját önerődből a két lábaddal olyan távokat képes vagy megtenni ami még autóval is sok. Félelmetes de egyben csábító is. Soha nem gondoltam volna, hogy Pilisszentlászlóról elfutok a Dunakanyarig és onnan vissza Pestre, terepen.

Gálosi Gergely: Jelenleg mik a céljaid?
Sulyok Enikő: Az előbb említetteket 18 évesen csinálom, pedig az ultrafutás elvileg a 25 felettiek sportja. A bicikli majd visszajön, ugyanis szeptemberben az Iron Mant szeretném teljesíteni. De persze a Spartahtlon sincs kihúzva a listáról. De ezeket majd idővel…

Gálosi Gergely: Mennyit kell edzened ehhez?
Sulyok Enikő: Edzés szintjén nem állok jól, az érettségire készültem, de hetente összesen 20-30 km-t próbáltam összehozni! Most már ez a szám is emelkedik!

Gálosi Gergely:  Elég eltökélt vagy akkor – ebben is. Nos, a terveidhez sok sikert idén, remélem mihamarabb újra beszélgetünk!
Sulyok Enikő: Igen, annak tartom magam! Köszönöm szépen a jókívánságot és a lehetőséget!

Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.