Ifjú sportolóink: Gyenesei Leila

Jelen bejegyzésemet egy nagyon sokak által ismert fiatal sportolóról készítettem. Mivel elég hosszú és szerteágazó volt már eddig is  az élete, ugyanúgy mint a sportkarrierje, így több felvonásban olvashatjátok majd a teljes interjút. Vágjunk is bele! 🙂

Gálosi Gergely: Mivel régóta ismerlek a sportkarrieredről elég sokat tudok. A mai fiatalság viszont nem. Milyen sportággal is kezdtél?
Gyenesei Leila: Úszni kezdtem el 5 éves koromban! Annak idején azt mondták, hogy a vízfekvésem nagyon jó, érdemes lenne úsznom, de mivel csont és bőr voltam, rettenetesen fáztam vízben. Jóval később, 10-11 évesen szerettem meg az úszást, addig szinte mindent kitaláltam, hogy ne kelljen még csak a víz közelébe sem mennem…
Gálosi Gergely: A triatlon világából ismernek nagyon sokan. Mettől meddig voltál a szakágban és milyen eredményekre emlékszel szívesen?
Gyenesei Leila: 10 éves koromtól 18 éves koromig triatlonoztam. A legkedvesebb emlékem pedig egy junior VB. 9. hely 2003-ból.
Gálosi Gergely: Most, hogy már sportágat változtattál, nincs hiányérzeted a triatlon irányába?
Gyenesei Leila: A triatlon nekem nem hiányzik, valójában sosem szerettem kerékpározni és ez nelkülözhetetlen a triatlonban. Szép emlékeket őrzők, de jó döntés volt abbahagyni.
Gálosi Gergely: Közben ha jól emlékszem azért a duatlonba, a kerékpározásba és a futásba külön-külön is belekóstóltál. Így egyenként nem tetszettek?
Gyenesei Leila: Ezek a sportágak mind kiegészítő számok voltak, nem igazán készültem rájuk külön külön. Tetszeni tetszett pl az atlétika, de nekem egy sportág űzése mindig unalmas volt.
Gálosi Gergely: Mi okozta egyébként a nagy váltást?
Gyenesei Leila: A váltást egy kerékpáros baleset okozta 2004-ben. Érdekes, de hálás vagyok a sorsnak, hogy akkor elütött az az autó, hiszen ha nem így történik lehet, hogy sosem kezdek el öttusázni. Sokszor lehet tapasztalni, hogy ha bezáródik egy ajtó, egyből kinyílik egy másik, nos ez akkor velem postosan így történt!
Gálosi Gergely: nos, egyelőre ennyi, a következő héten folytatjuk!

Gálosi Gergely