2013. november 22. péntek

Gergő alkot: csipkebogyó tea

A mostani cikkem nem másról szól, mint az egyik legrégebbi immunerősítőről a csipkebogyóról (népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli).
Az extra adag C-vitamin mellett még tartalmaz A-, B1-, B2-, P- és K-vitamint is. Segíti a csontok erősödését (megelőző szinten), serkenti a vesék és a máj működését és az érfalakat is hatékonyan erősíti.
A bogyók begyűjtése roppant egyszerű (leszámítva, hogy kissé bök a bokor amiről szedni lehet), csupán arra érdemes ügyelni, hogy ne legyen közutak közelében, lehetőleg minél “bióbb” területről tegyük ezt, vagy a saját kertünkből próbáljuk. Szeptembertől érik be lassan, illetve sokan arra esküsznek, hogy “az első fagyáson” essen át – én októberben szedtem.
A teát szedés után a friss bogyókból is el lehet készíteni, illetve télen a megszárított változatból is.

Szárított csipkebogyó

Az elkészítés: elsőként is levágtam mindről a 2 végét, majd – én speciel erre a megoldásra jutottam – fokhagyma nyomóval összetörtem (a friss változatnál minden darabot ki kellett szedegetnem belőle, a szárítottat pedig hangos ropogás után csak kiborítottam) 20-30 szemet és beletettem 1l vízbe. A vizet a lábasban a lehető legkisebb lángon kezdtem melegíteni, maximum 30-35 fokig, közben többször megkevertem. Amint ezzel megvoltam, lekapcsoltam és szinte kész is. Ezt követően 4-6 órát minimum állni hagytam (közben a teljesen átázott bogyódarabokat többször megnyomkodtam, azt tapasztaltam, hogy így sötétebb lesz a színe).
A végeredményt átszűrtem és akár önmagában, vagy édesítve mézzel, barna cukorral kínáltam.

Csipkebogyó tea

Íze nem a “standard” filteres tea, szerintem sokkal finomabb, valódibb.
Hihetetlenül hatékony, gyakorlatilag minden meghűlésre és hasonló betegségre tökéletes (ha már betegek vagyunk), megelőzésképpen heti 2-3 pohárral elég (szerintem).