Triál, Kaposváron (I.)

Ezzel a cikkel szeretnénk egy kisebb sorozatot indítani a régmúlt és a jelen magyar triálos életről. Első kört Kaposváron kezdeném, ahol is viszonylag sokan megfordultak a mostani ászok közül is, illetve még mindig ide is járnak páran 1-1 városi kerózásra.
Péntek György. Régi barát. Az ISK triál bemutatóinak felépítője, kivitelezője. Amikor először kommunikáltunk neten, egy félreértés miatt kegyetlenül elszidtuk a másikat, majd mire élőben folytatni tudtuk minden oké lett. Ez azóta is tart.

ISK: Milyen idős is vagy most?
P. Gy.: 22 leszek idén.
ISK: Milyen csapatban vagy licencelve?
P. Gy.: egyikben sem, mivel Magyarországon kb. 1 nagy versenyért nem éri meg kiváltani
ISK: Ettől függetlenül azért van pár verseny eredményed. Ezek mikor és hol voltak?
P. Gy.: 2008-ban seniorban nyertem a győri versenyen, vicces, hogy seniorban, de így jött ki. Tavaly külföldön voltam, így nem igen indultam sehol se, míg ebben az évben az Aréna Plázánál már elitben rajtoltam. Az első forduló nem igen sikerült, mondhatni 1 év kihagyás után erősen érződött, a második fordulón meg eltörött a villám, pedig már kezdtem érezni újra a versenyzést.
ISK: Céljaid a sportban?
P. Gy.: az elején “amikor még fiatal voltam” persze, hogy minden a  versenyeket megnyerése, de ezek meghiúsultak a nagy távolságok és gyakori pénzhiány miatt is. Most is persze jó lenne nyerni, de nem sok esélyt látok rá, indulok versenyen, de inkább már csak azért, hogy tudjam, milyen szinten is vagyok. Élvezem az egészet és ha 1 hétig nem megyek ki már jelentkeznek az elvonási tünetek 🙂
ISK: Véleményed a magyar triál világáról?
P. Gy.: hála Hegedűs Lacinak, szerencsére egyre jobb az elismertség nemzetközileg, pont most lett 5. az EB-n. Sajnos ahol én lakom, ott nincs olyan társaság, akikkel egymást akarnánk felülmúlni, így nincs már olyan szintű, folyamatos fejlődésem, mint régebben. Ettől függetlenül szinte mindenütt van olyan ember/társaság akikkel szívesen bringázom.
ISK: Kedvenc mozdulat/mozdulatsor a pályán?
P. Gy.: ebben a sportban meg kell oldani a pályát és az mindegy, hogy milyen ugrással. Amúgy első kerékre szeretek ugrani, meg forgolódni rajta, ha így konkrétan meg kell nevezni.
ISK: Eddigi sérüléseid?
P. Gy.: Töréssel végződő még szerencsére nem volt, de hát a szokásos sípcsont-pedál sebek. Bokám szokott néha fájni, de a derekam volt a legrosszabb, ami a jó gyógytornának köszönhetően rendbe is jött, bár a doki szerint nem szabadna ilyet sportolnom, mert gerincferdülésem van. De a véleményem erről nem ide illő lenne …..:D
ISK: Mikor kezdted?
P. Gy.: Húú, ezen gondolkodni kell rendesen, talán először 8. általános után ugráltunk, ami ugye 14-15 évesen lehetett. Csak sajnos voltak kihagyások, sokszor fél évesek is amikor rám jött a hagyjuk abba a triált és dirt-öljünk, de szerencsére mindig vissza találtam a triálhoz. Tavaly és azelőtti nyáron külföldi munka miatt nem tudtam folyamatosan edzeni.
ISK: Milyen magasból tudtál eddig még talajt fogni?
P. Gy.: nem igen szoktam leugrálni, igencsak gyilkolja a bringát – feleslegesen. No, meg a testet is, és ettől nem lesz jobb triálos az ember szerintem, csak meghökkentő egy átlag ember számára, hogy az az állat leugrott 3m-ről. Ami jön versenyen azt leugrom, vagyis kb olyan 2.5 m körül lehetett eddig a max.
ISK: Milyen magasra tudtál eddig felugrani helyből/lendületből?
P. GY.: ez már fontosabb triál szempontból, ebben sem jeleskedek, nem igazán szoktam méricskélni. Side az olyan 125 körül mehet, bunny is. Akasztás talán 160 felett van, távban meg tényleg nem tudom 240 körül mehet hátsóra, bár most amióta 20″-assal megyek pár centivel kisebb megy mindenből, még nem igen szoktam hozzá a kisebb bringához.
ISK: Köszöntem az interjút!
P. Gy.: Én köszönöm a lehetőséget!

Riport: Gálosi Gergely

Gálosi Gergely