2013. november 19. kedd

Hölgyek a kerékpáron: Ányos Szilvia

Ma egy egykori triatlonos-duatlonosból “átvedlett” kerékpárossal beszélgettem. Számomra kiderült, hogy milyen is az, amikor az ember a legnagyobb céljai elérésekor még újabbakat tűz ki, illetve hogyan, miképp fejlődik egy új feladat végrehajtása közben is. Mindezt munka mellett.

Gálosi Gergely: Üdvözöllek Szilvi! Pár szóban bemutatkoznál az olvasóinknak?

Ányos Szilvia: Szia, Ányos Szilvia (33) vagyok, lánykori nevemen Tar Szilviként ismerhettek még a triatlonos éveimből. Lengyeltótiban élek, a helyi uszodát vezetem, illetve triatlon edzőként és úszóedzőként, gyógyúszás oktatóként dolgozom a főállásom mellett. A versenyzést 22 évvel ezelőtt kezdtem, 1991-ben vettem részt életem első versenyén, ami egy duatlon verseny volt Nágocson, ahol felnőttem. Majd a továbbiakban is a triatlon és duatlon versenyek határozták meg az életemet. A munkám mellett ezzel töltöm ki jelenleg is a szabadidőmet.

Gálosi Gergely: Mi volt az első emléked, ami már a kerékpározáshoz kapcsolható, illetve minek a hatására kezdted el?

Ányos Szilvia: 2010-ben mikor az első Ironman versenyemre készültem, beneveztem a Tour de Pelsora, és meglepetésemre – igaz hogy csak a maraton mezőnyében, de – a 3. helyen értem célba. Aztán az Ironman teljesítése után úgy döntöttem, kicsit abbahagyom a triatlont és a kerékpárra fordítom az időm nagy részét.

Gálosi Gergely: Az idei évben milyen versenyeken indultál el? Milyen eredményeid születtek ezeken?

Ányos Szilvia: Az idei évet néhány amatőr időfutam versennyel kezdtem, ahol dobogós helyezéseim születtek, majd május közepén rajthoz álltam a Visegrádi 4 kerékpárversenyen, ahol Budapest-Krakkó közötti 533 kilométeres távolságot teljesítettem 19 óra 30 perc alatt, ezzel a nemzetközi női mezőnyben a 2. helyen értem célba. Az UCI: World Cycling Tour versenysorozat döntője volt a következő nagy verseny szeptember közepén az olaszországi Trentoban, ahol 21 ország részvételével az időfutam versenyen korcsoportos 11. helyen sikerült célba érni egy esést követően. Végül az évet az amatőr kerékpáros szövetség által rendezett versenysorozat hegyi időfutamával illetve Budapest bajnoksággal zártam, amelyet megnyertem, összetettben pedig a dobogó második fokára állhattam.

Időfutamon

Gálosi Gergely: Mi volt a fő célod és ez mennyire sikerült az idei évben?

Ányos Szilvia: Mivel még csak a 3. éve kerékpározom mindenképpen az volt idén a célom, hogy szokjam a tömegben való mozgást, erősödjek és ügyesedjek. A hosszú, monoton tekerések eddig is jól mentek, így a Budapest-Krakkó teljesítése volt a fő cél, illetve hogy Trentoban rajthoz állhassak. A lengyel versenyen a vártnál jóval jobb eredményt sikerült elérnem, míg az utóbbi versenyt is sikerült befejeznem.

Gálosi Gergely: Milyenek a külföldi versenyek a hazaiakkal összehasonlítva?

Ányos Szilvia: Ami elsőre szembetűnik külföldön, hogy a legkisebb rendezésű versenyen is teljes útlezárás mellett versenyezhettünk, nagyon jó minőségű aszfalton. A versenyzői létszám nagyon változó, a kisebb versenyeken nincsenek sokan, viszont a maratonokon több ezer kerékpárossal lehet együtt tekerni gyönyörű tájakon, ráadásul 5 éves bontásban hirdetnek eredményt a női mezőnyben is, ami az itthoni versenyeken nagyon hiányzik! Úgy gondolom, hogyha ezt itthon is bevezetnék, sokkal több női versenyző kapna kedvet a versenyzéshez.

Gálosi Gergely: Mi az, ami motivál egy-egy versenyen, illetve az edzéseken?

Ányos Szilvia: Edzés előtt az motivál, hogy a munkahelyemről végre 1-2 órára elszabadulhassak és az uszodai levegő helyett végre a szabadban lehessek. Versenyen már az, hogy a maximumot hozzam ki magamból és magamhoz képest minél jobb eredményt érjek el.

Gálosi Gergely: Köszöntem a beszélgetés és további sikeres éveket kívánok neked!