2013. december 2. hétfő

Varga Kitti a nagyvilágban

Varga Kittit, aki Orientális folklór és show hastáncoktató és bellyfit mozgástréner, egyszer már megismerhettétek itt a sportkulton (a régebbi beszélgetés IDE kattintva elérhető). Az elmúlt 2 évben elég sok minden történt vele, éppen ezért beszélgettünk is egy kicsit.

Gálosi Gergely: Mi is történt Veled az elmúlt két évben?
Varga Kitti: A legutóbbi beszélgetésünk óta sok változás történt az életemben. Nem minden pont úgy alakult, ahogy terveztem, de hát nincs is ezzel semmi baj. Miután hazajöttem Észtországból, befejeztem a sulit és 2012. nyarán kiköltöztem Németországba, Frankfurtba azzal a céllal, hogy a sok orosz tanulás után kicsit a német nyelvtudásomat felfrissítsem.

Varga Kitti civilben is a munkának él

Gálosi Gergely: Részben, mint hastáncos?
Varga Kitti: Az orientális tánc ott is nagy népszerűségnek örvend, révén, hogy elég sok neves egyiptomi, orosz, vagy például török oktató él és tevékenykedik Németországban. Természetesen én is megtaláltam a számomra megfelelő mestert, egy ecuadori származású táncosnő, Nashyra személyében. Ő egy igazi profi, nagyon kemény és technikás órákat tart, ezért is volt hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az első hét után már a fellépő csoportban találtam magam. A lányokkal nagyon jóban vagyunk a kezdetektől, sok fellépésünk volt együtt különböző hastáncfesztiválokon, keleti éttermekben, shisha bárokban. Minden hétvégénk be volt táblázva. Nem igazán volt nehéz fellépésekhez jutnom, hiszen új “arcnak” számítottam az ottani táncos életben, így sokan kíváncsiak voltak rám. Illetve plusz pontot jelentett, hogy magyar vagyok, a magyar táncosokat ugyanis szerte a világon elismerik.

Gálosi Gergely: Azért még Magyarországon sem fejeződött be a karriered, ugye?
Varga Kitti: Májusban hazaköltöztem, hiszen tartani szerettem volna magam az eredeti terveimhez. Júniusban, majd’ egy év után végre megint a szülővárosomban léphettem színpadra, a Menta Tánciskola gálaestjén, aminek szervezője, Holup Orsolya volt, az én legelső oktatóm.

Tánc közben.

Gálosi Gergely: Nyaralásra is szántál némi időt?
Varga Kitti: Június végén egy régi álmom vált valóra: két hétet töltöttem el Egyiptomban, Kairóban, a hastánc őshazájában, ahol résztvevője voltam az Alaa Abo Lelah által szervezett Lelah Masriya Fesztiválnak. A legnagyobb egyiptomi mesterek mellett más nemzetek tanáraitól is tanulhattunk. Kemény két hét volt, ugyanis minden reggel 10-től este 8-ig workshopokon vettünk részt. Itt újabb megtiszteltetés ért, hiszen fellépőként táncolhattam az egyik esti gálán. Tökéletes alkalom volt felavatni az új, saját tervezésű kosztümömet.

Gálosi Gergely: Mit tervezel/terveztél a közeljövőre nézve?
Varga Kitti: Mivel rájöttem, hogy nekem a tánc a legfontosabb, ezzel szeretnék a jövőben komolyan foglalkozni és Németországban már elindult valami, amit nem szerettem volna feladni, így augusztusban visszaköltöztem. Azóta csak néhány fellépésem volt, ez most egy ilyen holt időszak, amire kicsit már szükségem is volt. Január végétől ismét sok minden vár rám, kezdetét veszi egy egyiptomi táncos, Bondok által megálmodott folklórprojekt, amely májusig tart, februárban gála Frankfurtban, márciusban Stuttgartban, áprilisban Bonnban, májusban projekt bemutató, augusztusban pedig ismét Kairó.

Lelah Masriya Fesztiválon

Gálosi Gergely: Biztos akad pár vicces eset az elmúlt évekből a hastáncos életedből. Így a beszélgetés zárásaként elmesélnél párat?
Varga Kitti: Természetesen! Mostanra már több is akadt.
Egyszer egy török étteremben táncoltam. A tulajdonos, mikor meglátta, hogy szőke vagyok, kicsit kiakadt, mert nem szereti a szőke táncosokat, mivel szerinte nincs bennük tűz. A fellépésem után szerencsére annyira meg volt velem elégedve, hogy utána többször személy szerint engem kért a szokásos hónap végi “oriental night”-ra táncolni.

Lelah Masriya Fesztiválon (2)

Aztán egy shisha bárban táncoltam, ahol elég szűk volt a hely. Így történt, hogy véletlen egy forgás következtében összeütköztem az egyik pincérrel, aki rámöntötte a forró szenet. Ezután pedig ráadásként beleléptem valami üvegszilánkba és vérző lábbal táncoltam végig a fél órát.
Egy másik helyszínen zenei problémám akadt. A zenét általában nem csak cd-n szoktam vinni, hanem usb-n, sőt néha telefonon és mp4-én is. Biztos, ami biztos. Egyszer történt azonban, hogy a dj egyik lehetőségen sem tudta elindítani a számaimat. A kezdeti sokk után az egyetlen lehetőségem az volt, hogy gyorsan választok az ottani számítógépről új dalokat és improvizálok végig. Végül is jól sült el 🙂