Zathureczky Márk a 2014. évi U19-es Magyar Országúti Bajnok – interjú

Sikerült egy kis időt szakítania a rengeteg verseny között az idei U19-es Magyar Bajnoknak, így vele beszélgettem a bajnoki címről, a versenyzésről.

Gálosi Gergely: Szia Márk! Először is gratulálnék a Magyar Bajnoki címedhez. Kérlek mesélj magadról pár dolgot az olvasóknak.
Zathureczky Márk: Sziasztok! Zathureczky Márk vagyok, 17 éves, jelenleg még első éves ifi (U19), a Bikeexpress SE versenyzője. A Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskolába járok.

Zathureczky Márk a Gemenc Nagydíjon (balra)

Gálosi Gergely: Mikor és hogyan kerültél a bringa közelébe?
Zathureczky Márk: Már kisgyerekként nagyon szerettem kerékpározni, amikor csak tehettem, nyeregbe pattantam. 2011. nyarán a Balatonnál nyaraltunk, éppen akkor, amikor a közelünkben megrendezésre került a Zalakaros Maraton, melyre édesapámék – számomra is meglepetésként – beneveztek. Kicsit féltem a versenytől hiszen kerékpárversenyen előtte még soha nem indultam, de aztán végigtekerve a rövid táv monti versenyét,  a célba érkezéskor derült ki, hogy az U19-es kategóriát sikerült megnyernem. A verseny után kezdtem edzésekre járni az Eisenkrammer Karcsi által alapított csapatba, aminek a neve: Kőbányai Torna Club volt. Ott dolgozott az edzőm, aki mostanáig segítette a továbbfejlődésemet. Garamszegi Lacinak, a kerékpáros világban pedig röviden csak  „Ottónak” hívják. A KTC-s kezdet után 2012 év elején tovább léptünk az éppen akkor alakult mostani csapatomhoz a Bikeexpress SE-hez. Lassan két éve vagyok már ennek ez egyesületnek a versenyzője. Edzőmnek nagyon sokat köszönhetek, hiszen ez alatt a 2-3 év alatt Ő „faragott” belőlem kerékpárost úgy, hogy tavaly már két magyar bajnoki címet is szereztem az U17-es (serdülő) korosztályban.Zathureczky Márk a Gemenc Nagydíjon (balra)

Gálosi Gergely: Milyen bajnoknak lenni?
Zathureczky Márk: Természetesen nagyon jó érzés, de természetesen nem szabad ezzel felvágni. Meg kell adni a sportnak és másoknak, elsősorban a versenyzőtársaimnak a tiszteletet. Mint már az előzőekben említettem, annak ellenére, hogy az eddigi kerékpáros pályafutásom legnagyobb sikere volt ez az első éves ifiként elért magyar bajnoki cím, ezt az érzést már sikerült tavaly megismernem.

Gálosi Gergely: Milyen volt idei felkészülésed?
Zathureczky Márk: Az idei felkészülésem viszonylag jónak mondható, bár az iskola mellet sokszor nagyon nehéz volt összehozni a sportot és a tanulást. Szüleim, tanáraim, edzőm és nem utolsó sorban csapattársaimnak köszönhetően, ha nehezen is, de sikerült idáig eljutnom. Sajnos ma olyan világban élünk, amikor a sportból nagyon kevesen tudnak megélni, így a tanulás lesz mindig is az első számomra. Idén, a téli alapozás befejezéseként – még a versenyszezon előtt – két edzőtáborban is voltam, az egyik a csapatommal volt a Mátrában, a másik pedig a magyar országúti utánpótlás válogatottal Horvátországban.

Gálosi Gergely: Külföldi versenyeken mennyit szerepeltél eddig?
Zathureczky Márk: Természetesen tavaly és idén is indultam külföldi versenyeken, de ezek elsődleges célja a tapasztalatszerzés volt, hiszen komoly nemzetközi mezőnyben kerékpározni egészen más mint itthon, ilyen tapasztalatokat csak ott lehet gyűjteni. Szeretném jövőre – másodéves ifiként – bebizonyítani, hogy magyar kerékpárosnak is van helye abban a mezőnyben, de ugyanakkor tudom, hogy ehhez még nagyon sokat kell „dolgoznom”.

Gálosi Gergely: Válaszodból kiderül, hogy azért ki-kikacsintgatsz. Vonz a külföldi versenyzés?
Zathureczky Márk: Természetesen vonz a külföldi versenyzés, mivel ott lehet igazán komoly tapasztalatokat szerezni, és távoli céljaimat is csak akkor fogom tudni elérni, ha külföldi versenyeken, a magyar versenyeknél erősebb mezőnyben is helyt tudok állni.

Gálosi Gergely: Mi volt az eddigi legemlékezetesebb versenyed?
Zathureczky Márk: A legemlékezetesebb versenyem természetesen a mostani mezőny OB volt. A versenyt megelőző napokban külön odafigyeltem az étkezésemre, miket ehetek és miket nem. Szeretnék külön köszönetet mondani Lengyel Lászlónak és az EthicSportnak, az ő professzionális táplálék-kiegészítőit használom már ebben a versenyszezonban! A mezőnyverseny előtti napon az időfutam nem igazán úgy sikerült számomra, ahogy azt szerettem volna, ezért mindenképp szerettem volna a mezőnyversenyen bizonyítani. Az edzői utasítást betartva, kb. a féltávig nem vállaltam be komolyabb akciót, a mezőnyben kerékpároztam és figyeltem. Néhány kisebb megindulással ugyan próbálkoztam, de inkább figyeltem, hogy reagálnak az ellenfeleim. A rajtot követően azonnal egy 3 fős szökés alakult ki, de ezt a mezőny sem vette még akkor komolyan, hagytuk őket elmenni. A 2. körben aztán egy újabb akció indult – ebben már csapattársam is részt vett -, de az ő előnyük sem lett több 10-20 mp-nél, és nem is tartott túl sokáig, a mezőny őket is megfogta. Türelmesen vártam kb. a féltávig, mikor is éreztem, ha szeretném a versenyt eredményesen befejezni, most már mennem kell! Elindultam, két KSI-s srác és az egyik csapattársam követett, így négyünknek sikerült is ellépni a mezőnytől. Nagyon szépen dolgoztunk össze és felértünk a korábbi elmenésre. A hét emberből ekkor már csak négyen maradtunk Gönczi Gergő, Filutás Viktor, Fábián Ábel és jómagam, a többiek folyamatosan szakadtak le. Tudtuk, ha rendesen összedolgozunk, sikeres lehet az elmenésünk. Keményen dolgoztunk, és úgy is lett ahogy elterveztük, a kb. 1,5 perces előnyünk ugyan leapadt 30 mp-re, de  végül sikerült „hazaérnünk”, hála és köszönet csapattársaimnak is, akik eközben nagyon ügyesen fogták a mezőny tempóját. A véghajrához közeledve kicsit féltem, mert két KSI-sel és egy szekszárdival voltunk együtt, vagyis segítségem nem volt. Elérkeztünk az 1km-es kapuhoz, ekkor szépen hátra csorogtam. Eközben már folyamatosan növeltük a tempót, és 300 méterrel a cél előtt balra borítottam, és megindultam a két KSI-s között. Láttam, hogy senki sincs mellettem, de ennek ellenére csak arra koncentráltam, hogy menni, menni, menni kell…. Sikerült!!!! Nagyon sokáig nem tudtam felfogni … de rettenetesen boldog voltam. Első éves ifiként magyar bajnoki címet nyerni, ez még most is hihetetlen és be kell valljam, magam sem számítottam erre.

Gálosi Gergely: Idei évre mik a további terveid?
Zathureczky Márk: Az idei évre már nem maradt sok tervem mert a Világkupáknak már vége van, de a cél, hogy minél több külföldi versenyre kijutni és ott a lehet legjobb formámat mutatni. Magyar versenyek közül hátra van még a páros időfutam OB, ahol szeretnék jól teljesíteni. Ezen kívül valószínűleg idén is el fogok indulni az ősszel-télen immár hagyományosan megrendezésre kerülő Supercross sorozaton (cycloross szakág), ahol már kétszer voltam serdülő összetett első helyezett, és tavaly, első éves ifiként az U19-es korosztály 2. helyét szereztem meg Dina Marci mögött. Természetesen ezek a versenyek csak kiegészítései lehetnek a kemény téli alapozásnak, mellyel a következő évi versenyszezonra szeretnék felkészülni.

Gálosi Gergely:: ..és a távoli jövőre tekintve?
Zathureczky Márk: Hosszú távú céljaim? Természetesen nem lehet más, mint egyszer majd kijutni egy nemzetközi szinten is ismert és elismert külföldi (de az még jobb lenne, ha magyar) csapatba.

Gálosi Gergely: Előre is sok sikert kívánok hozzájuk és köszöntem a beszélgetés!
Zathureczky Márk: Én is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

Gálosi Gergely