Megöltem anyámat

Megöltem anyámat (filmajánló)
Ha a történetet kéne röviden összefoglalnom, azt hiszem, hogy bajban lennék, mert mindössze annyit tudnék mondani, hogy adott Hubert, a tizenhat éves meleg srác, aki utálja az anyját. Nem kell semmi durvára gondolni, a nő nem veri őt, nem alkoholista, rendes munkája van, és igyekszik mindent megadni a fiúnak, kocsival furikázza mindenhova, minden kívánságát lesi. Mégis, utálja őt. Ahogy öltözködik, az ízlését, a barátait, ahogy eszik… persze a magába zárkózott, saját magát kereső fiatal leginkább csak zavarodott, a kamaszkori dac és kétségbeesés uralkodik rajta, és amit ő utálatként címkéz fel, egyértelműen nem az.
Xavier Dolan egy évvel korábban készítette ezt a filmjét, mint a Képzelt szerelmeket, amiről már korábban írtam (ezúttal is rendezőként, íróként és főszereplőként is megtalálhatjuk a stáblistán, istenem, komolyan egy zseni!), mégis, sokkal kiforrottabb, egyedibb és felépítettebb, mint utódja. Patikamérleggel adagolja a feszültséget, a drámát, a romantikát, minden a helyén van. A zenék között a francia sanzonok mellett még a Crystal Castles egy száma is hallható, ami kiválóan példázza, hogy mennyire összetett az alkotás, milyen széles skálán mozog.
Hasonlóan a Képzelt szerelmekkel (elnézést, de önkéntelenül azzal hasonlítgatom össze, rossz szokás), itt is vannak kiugrások, a történetet megszakító fekete-fehér képes monológok, bár itt szorosan a sztori részei, hiszen Hubert beszél bennük, érzéseiről, anyjával kapcsolatban, amik néhol igencsak megrázóak és sokkolóak. Egyébként mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a Xavier Dolan nyújtotta színészi alakításhoz hasonlót ritkán látni, annyira átszellemülten és profin hozza az elkényeztetett, az egész világra dühös tinédzsert, hogy le a kalappal, az anyukáját játszó Anne Dorval pedig szintén zseniális, bár a többi szereplőt is jó érzékkel válogatták össze (egyébként külön érdekesség, hogy a színészek egy része a Képzelt szerelmekben is szerepel).
Hogyha valakit még ezek utána sem sikerült meggyőznöm, hogy nem érdemes kihagyni a filmet, bevetek pár statisztikai adatot: a premiert követően 26 (!) különböző díjat kapott az alkotás (többek között Cannes –ban, Toronto –ban, Vancouver –ben és Palm Springs –ben is jutalmazták), Xavier Dolan (mint rendező és mint színész is), illetve Anne Dorval és a másik fiatal fiút játszó François Arnaud is bezsebelhetett párat. Szerintem ez alapból nem kis teljesítmény, de ha figyelembe vesszük, hogy ez Dolan első filmje, még kiemelkedőbb a dolog. Csak azért nem adok maximális pontszámot, mert reménykedek benne, hogy újdonsült kedvenc színész-rendezőm még ezt is képes lesz felülmúlni, 2012 –ben érkező új filmjével, amit már tűkön ülve várok, ezért csak 10/9.

Írta: Ősz Dániel

Gálosi Gergely