2011. június 25. szombat

Egy ifjú kaposvári művész – Kurucz Miklós

Kurucz Miklós. Egykori osztálytárs, még a Zrínyi Ilona Általános Iskolából. Az én szememben azóta művész lélek. Pécsen ugyanakkor voltunk egyetemisták, már ott, akkor kiállítása volt. Az oldal elindulásakor épp egy kiállítása nyílt meg, de időm hiányában csak most jutottam el hozzá.

Mondanál pár szót magadról?
1983-ban születtem, a Zichy Mihály Iparművészeti szakközépiskolában alkalmazott grafika szakon végeztem, utána a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karon Festő Szakon diplomát szereztem. 2008-ban az Egyesült Királyságba költöztem, 2 évet töltöttem Southamptonban, ezek után magánéleti ok miatt visszajöttem Kaposvárra.
Ilyen fiatalon több tárlatod is volt, mesélnél ezekről?

Számos csoportos és egyéni kiállításom volt Magyarországon és Angliában Londonban és Winchesterben néhány galériában kiállíthattam képeket, ill. részt vehettem csoportos kiállításokon.
Valamilyen hitvallásod a művészet irányában? Esetleg hobbi?

Az egész életemet kitölti a festés, rajz, ezt nem is munkának tekintem, inkább életformának. Vannak hullámvölgyek és amikor jól megy, de mindig csinálom, bármi történjék. Amikor nem festek, akkor is erről gondolkozom, mondhatni másra nem nagyon jut idő… a munkám egyben a hobbim is, hogy ezen kívül mit csinálok, nehéz megmondani, pl.: horgászás.
Milyen út vezetett idáig?

Egy művészeti fejlődési folyamatban vagyok, ami az életem elejétől kezdődött és a végéig tart, az első munkámról nem tudnék mondani semmit, mert nem emlékszem rá, de óvodás koromtól kezdve sokkal többet rajzoltam az átlagnál, nem kötelességből, nem várta el senki… szerettem – szeretem csinálni, késztetést érzek rá. Amikor elkészül egy kép és érzem, hogy sikerült, amit akartam, elégedett lehetek, de semmi sem tökéletes, ezért tovább kell lépni, ha nem teszem, megállok a fejlődésben.
Legkedvencebb műved?

Kedvenc művem nincs… vannak portrék, amik személyes jellegűek, de mikor csinálok, vagy látok egy képet, ez nem számít… lényeg, hogy ne legyen elfogult és jó kép legyen, technikailag kifogástalan, ezt minimumak tekintem a saját képeim esetében és másokénál is, vagy akármilyen műalkotásról legyen szó.
Példakép?
Több példaképet is fel tudnék sorolni, nem csak festőművészeket, kibővíteném a kört általánosan művészekre – zenészek, színészek, szobrászok, szakácsművészek, költők, írók, mind ugyanazt csinálják, az adott eszközzel, ill. technikával kifejeznek valamit, komponálnak. Akiknek megfelelő a hozzáállásuk, azokat mind példaképeimnek nevezhetem.
Szabadidődben mit csinálsz?

A festés mellett rajztanfolyamokat, szakköröket vezetek a Klebelsberg Kollégiumban és a PRO ARTE Galériában, a tudást átadni jó érzés, még jobb, mikor az eredményét is látom a tanítványok munkáin, vagy sikerein – nyernek egy pályázaton, felveszik őket a művészeti egyetemekre, vagy az, hogy egy adott munka az elvárásoknak megfelelően sikerül. Ezenkívül kihívásnak is tekintem a dolgot, manapság elég nehéz elérni, hogy gyorsan, látványos fejlődést érjen el egy tanár a diákoknál úgy hogy még szeressék is. A személyes kapcsolat az eredmények mellett másodlagos, de fontosnak tartom ezt is.

(A cikk hamarosan folytatódik a kiállítás bemutatásával)

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .