2013. december 4. szerda

Hölgyek a kerékpáron: Kanti Dorottya

Amikor az ember fia vagy épp lánya bringázásra, legfőképp versenyzésre adja a fejét ebben az országban, akkor elég nagy fába vágja a fejszéjét. Fiatalon, helyi csapat nélkül még nagyobba. De a fenti nehézségek ellenére elsőévessé vált egy ifjú hölgy, akivel egy jót beszélgettem a minap.

Gálosi Gergely: Szia Dóci! Mivel nem rég óta vagy a versenyző társadalom tagja, kérlek mondj magadról és eddigi sport múltadról pár mondatot.
Kanti Dorottya: Kanti Dorottyának hívnak. 16 éves vagyok és körülbelül 10 éve sportolok. Békésszentandráson élek, amit átszel a Körös. Ennek köszönhetően a kajak volt az a sport amit elkezdtem. Nagyon jó hangulatban teltek az edzések, jó csapat kovácsolódott össze anno. Nyáron evezés, télen kondi és futás. Első versenyem is ehhez a sporthoz fűződik. Szarvason a Körös-kupa. 7 évig kajakoztam. Ezzel kiváló állóképességre tettem szert, majd kamatoztattam a futásban. A kajakosok mindig megnyerték a futóversenyeket. Emellett társas táncoltam is, és a kettő sajnos egy idő múlva nem fért össze, és a táncot választottam. 9 év táncolás alatt számtalan versenyen és fellépésen voltam. Ez addig jó volt, míg nem lettem kollégista. Tanulmányomat a Katona József Gimnáziumban kezdtem, és folytatom most is. A kollégiumi élet nem igazán kedvez a sportnak. Kevés szabadidő, szilencium, stb… A táncos párommal arra az elhatározásra jutottunk, hogy abbahagyjuk a táncot. Elsőéves gimnazistaként, nem ismerve a várost és a sportolási lehetőségeit, csak futni jártam.

Forrás: Kanti Dorottya, kép: Kéri Csaba

Gálosi Gergely: …és a kerékpár hogyan jött az életedbe?
Kanti Dorottya: A kerékpár sport számomra egy túrával kezdődött. Múlt év nyarán 3 barátommal tekertünk le a Balatonra és tettünk egy körülbelül 700 kilométeres kört egy hét alatt. Mindenki azt mondta, hogy nem fog sikerülni. Azért is megmutattuk, hogy meg tudjuk csinálni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és megtetszett ez a sport. Tavasszal vettem is egy bringát és elkezdtem egyedül edzeni. Szerencsésnek mondhatom a versenyzésem kezdetét. Infó órán nem volt feladatunk, szabad foglalkozás volt és én bringás oldalakat nézegettem. Megtaláltam a szegedi kerékpárosok oldalát. Volt egy versenyfelhívás, amin láttam, hogy egyik ismerősöm is részt fog venni. Kitaláltam, hogy mindenképpen el akarok menni. Ez egy jó kihívás volt számomra. Sikeresen leutaztam Szegedre egyedül és elindultam a versenyen. Nagyon féltem és tapasztalatlan voltam. 3-an indultunk lányok ezen a versenyen és megnyertem, amit nem hittem volna. Később kaptam egy üzenetet, hogy június 28-án részt vennék-e egy versenyen már Szeged színeiben. Nagyon örültem ennek a levélnek, egyből igent mondtam. Fekete Lajos a szegedi edző – aki most már az én edzőm is – szinte azonnal leutazott. Edzéstervet kaptam, mezt és utasításokat a továbbiakban.

Gálosi Gergely: Elsőévesként milyennek találod a bringás csapatot?
Kanti Dorottya: Csapatomról: “hivatalosan” a szegedi versenyt követően (2013. június) lettem csapattag. Fél éve kerékpározom csapatban és így versenyszerűen. Sajnos a közös edzéseken nem tudok részt venni, ezért csak a versenyeken találkozom velük, de sikerült véleményt formálnom róluk. Nagyon jó csapat. Tetszik a jó hozzáállásuk, és ami szerintem legfontosabb az edzői törődés. Szerencsésnek érzem magam közöttük, mert egyébként ahol én lakom nemhogy csapat, de bringás sincs túl sok.

Gálosi Gergely: Másik két sportot követően belecsöppentél a kerékpár világába. Mi volt eddig az, ami emlékezetes marad számodra?
Kanti Dorottya: Legemlékezetesebb számomra a 2. versenyem volt. Amikor a szegedi verseny után csapattag lettem elkezdtem edzeni edzőterv alapján készülve a június 28-ai szekszárdi versenyre. Első napon egy időfutam volt. Ez probléma nélkül zajlott. Második napon volt a mezőny. Mivel csapat nélkül teljesen egyedül tekertem szokatlan volt a nagy tömeg. Féltem köztük. A második kanyarban sikerült is egy nagyot esnem. A további szakaszt nagyon rossz érzéssel tekertem végig, főleg mert egy másik lány velem együtt esett az én hibámból. 2 kör volt, a táv összesen 50 km. Az első kör végén csapattársammal, Tornyai Pannival lemaradtunk, de egymás és a kísérő autó biztatására sikerült utolérni a mezőnyt. Ez nagy erőt adott nekünk. Én fontosnak tartom a támogatást verseny közben is. Sikerült az 5. helyen végeznem. Ezt követő napon volt az utolsó, a kritérium. Nem mertem elindulni az esésem miatt. Azt mondták: induljak el, ha nem látom jónak, bármikor kiszállhatok. Kívülről veszélyesebbnek tűnt, de amikor elindultam már nem féltem és végig csináltam. Az időfutamon és a kritériumon 3. a mezőnyön 5. helyezést értem el.

Gálosi Gergely: 16 évesen az ember a suliban is kényszer alatt áll. Nálad hogy sikerül összeegyeztetni a versenyzést a sulival?

Forrás: Kanti Dorottya

Kanti Dorottya: Suli mellett még nem alakult ki nálam, hogy mikor is megyek edzeni. Ez egyelőre a tanulnivalótól függ. Ha nincs sok lecke, tudok edzeni. Ha valamire nagyon kell készülnöm, akkor ki kell hagynom. 🙁

Gálosi Gergely: Összetudnád foglalni a 2013-as évedet?
Kanti Dorottya: A 2013-as év számomra a belelendülés, a kezdet. Sikerült sok dobogós helyet bezsebelnem.

Gálosi Gergely: …és a jövő?
Kanti Dorottya: Van egy nagy álmom, ami a kerékpározással kapcsolatos. Én az elkövetkező években ezért fogok küzdeni.

Gálosi Gergely: Előre is sok sikert kívánok! És köszöntem a beszélgetést!
Kanti Dorottya: Köszönöm mindkettőt! 🙂