Piknik: Gelencsér Anna és a Bodri KATI – a fehér kadarka

Piknik: Gelencsér Anna és a Bodri KATI – a fehér kadarka

Gálosi Gergely: Szia Anna. Bár rengeteg közös ismerősünk van, mégis úgy találkoztam veled, hogy önkés munkát végeztél egy rendezvényen. Azóta rengeteget beszélgettünk és megismertelek, de kérlek az olvasóknak mesélj magadról pár dolgot. 

Gelencsér Anna: Gelencsér Anna vagyok, 19 éves, böhönyei lakos. Idén végeztem Kaposváron, a Táncsicsban német szakon. Igazából ezek lennének az egyszerű sablon adatok rólam.
Azon kívül, hogy az elmúlt négy évemet végigtanultam. Igazából két nagy szenvedélyemnek hódoltam: az egyik a színház a másik pedig az önkéntesség a Compass Egyesületnél. Először a színház, majd az önkéntesség, az utazás is egy új életszemlélet adott, illetve rengeteg kaput nyitott ki.
Egy ilyen utazás/ifjúsági csere során játszottam el először azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégsem színművészettel foglalkoznék a későbbiekben, hanem inkább valami olyasmivel, amivel ténylegesen, közvetlenül tudok segíteni az embereknek, és mindeközben lehetőséget kapok arra, hogy bejárjam a nagyvilágot.

Gálosi Gergely: Miért vállaltál eredetileg önkéntes munkát?

Gelencsér Anna: Eredetileg csak a színházban önkénteskedtem, majd csatlakoztam egy dráma klubhoz és egy kritikai klubhoz a Compass Egyesület keretin belül— ez a gimi első két évében volt. Persze, láttam, hogy vannak a Compassnál más lehetőségek, hiszen vannak ott EVS önkéntesek, tanulhatnék tőlük vagy akár én is kimehetnék akárcsak ők. De akkoriban eléggé „nyuszi” voltam, és hatalmas gátat jelent az, hogy német szakos voltam, tehát az angolom eléggé „döcögött”, így csak később vetettem bele magam ebbe a külön kis világa.

Gálosi Gergely: Miben változott az életed azóta? Elvégre a szabadidőd ezzel csökken azon fiatalokhoz viszonyítva, akik nem önkénteskednek.

Gelencsér Anna: Hát egy 360 fokos fordulatot vett. Rengeteg élményt kaptam, barátságokat – ezek olyan dolgok, hogyha azt az elfogadott és normális mintát követtem volna, hogy csak simán bejárok a suliba, beülök minden délután barátokkal, majd a hazamegyek és tanulok, akkor mindebből kimaradtam volna.
Kézzelfogható változás, hogy az említett „döcögős” angolom, ha nem is perfekt lett, de megértetem vele magam bárhol, és nem izgulok, ha meg kell nyilvánulnom egy idegen nyelven, és persze egy papírra (nyelvvizsga) is elég volt. Nem adtam be a jelentkezésem a Színművészetire, hanem a Corvinusra Szociológia szakra, ahova fel is vettek.
Olyan helyekre is eljutottam (szinte fillerekért), amikről régebben csak ábrándoztam: Spanyolország, Szardínia…

Gálosi Gergely: Az külföldi program ötlete honnan jött?

Gelencsér Anna: Szinte minden héten megfordultam a Compass irodájába, így mindennapos kapcsolatba voltam a Magyarországon önkéntes szolgálatot teljesítő külföldiekkel – de persze nem csak az irodában találkoztunk, hanem a kis free time-unkat is gyakran töltöttük együtt. Szóval részükről egyszer megvolt a motiváció.
A másik oldalról is megvolt ugyanez a mentorok, és különösképp Eglyné Katona Andrea részéről (Compass Egyesület vezetője). Együtt vettünk részt egy Córdobai tréningen – tulajdonképpen ez az út volt számomra a legmeghatározóbb.
Otthonról is hihetetlen támogatást, biztatást kaptam, mindig azt mondták, hogy menjek!menjek! Most pedig azt, hogy ne aggódjak, az egyetem megvár.

Gálosi Gergely: Pontosan mit is fogsz ott csinálni?

Gelencsér Anna: Igazából épp ma derült ki vagyis döntöttem úgy, hogy Ciprus helyett Portugália lesz az EVS-em színhelye. Ami biztos, hogy a projektem szeptember 1-én fog kezdődni, Bragaban, egyedül leszek magyar, a feladatunk tulajdonképpen kulturális és sport programok szervezése, az Erasmus+ népszerűsítése és persze ezáltal aktívan részt venni a helyi fiatalok mindennapi életében.

Gálosi Gergely: …és az ottani szabadidődben mit tervezel?

Gelencsér Anna: Meg szeretnék tanulni még egy nyelven, mivel Portugáliába megyek, így a portugál tűnik kézenfekvőnek. De ha más nemzetiségű lakótársaim is lesznek, akkor akár más nyelv is szóba jöhet. 😉
A másik nagy terv pedig az UTAZGATÁS!

Gálosi Gergely: Mit gondolsz, mit csinálnál, ha nem ezt?

Gelencsér Anna: Úristen, hát ezt nehéz elképzelni! Valószínűleg elkezdeném az egyetemet, de szerintem végül akkor is ugyanitt lyukadnék ki.

Gálosi Gergely: A projekt után mihez kezdesz? Keresel újabbat, esetleg külföldön maradsz, ha van helyi lehetőség, esetleg irány az egyetem?

Gelencsér Anna: Igazából gyárthatnék egy 5 éves tervet, elég sok minden körvonalazódott már a fejemben, hogy merre-hova. De biztos vagyok benne, hogy ez az egy év nagyon meghatározó lesz a számomra, és rengetet fognak változni az elképzeléseim. Ezen a szinten nálam a tervezgetés szép eszméje mindig megdőlt, semmi sem úgy alakul, ahogy eltervezem, de szerencsés vagyok, mert általában sokkal jobban alakulnak a dolgok! Meglátjuk, az élet meg a Sors majd hozza a lehetőségeket.

Gálosi Gergely: A távoli jövőre nézve mik az életcéljaid?

Gelencsér Anna: Pillanatnyilag a legnagyobb álmom, az, hogy egy nemzetközi szervezetnél dolgozhassak, egyenjogúság, gyermek jog, esélyegyenlőség, menekültügy érdekel, illetve a pszihodráma.

Gálosi Gergely: Nos, a maradék nyárra kellemes pihenést, az utazáshoz és a projekthez előre is sok sikert, aztán remélem, gyakran beszámolsz, hogy mi is történik veled. Köszöntem a beszélgetést, a kedves olvasók pedig nem sokára megcsodálhatják a borkóstolón készült képeidet is.

Gelencsér Anna: Köszönöm én is a beszélgetést és a jó kívánságokat is!

…és a Bodri KATI – a fehér kadarka…

A Bodri KATI-t nevezhetem borkülönlegességnek is, hiszen a kadarka, amiből készül, az kék szőlő és a speciális technológiával végzett munka végére kapjuk ezt a príma fehér bort. Fa hordós érlelést nem kap, hűtött érlelést követően palackozzák.

Színe leginkább szalmasárga (az erős napsütésben ez sajnos nehezen adja vissza a természetben készül fotósorozat, de normál fényviszonyok közt ez a szín fedezhető fel leginkább).

Bontást követően a fotózás közben is többször megillatolhattuk mindketten a bort, így minden alkalommal újra és újra élvezhettük a nagyon friss jellegét – mondhatni zöld növényes -, enyhén a kadarka fűszerességével és finoman gyümölcsösséggel átitatva.

Egy határozottan könnyed borról van szó. Olyannyira, hogy bárkinek szívesen ajánlanám, aki még csak most kezd a borokkal ismerkedni. Nem bánja meg sem ő, sem más, aki beszerez egy (pár) üveggel és baráti társaságban elfogyasztja.

Ízében visszakapjuk szinte ugyanazt, amit az illatába, kellemes frissesség, legfőbb növény nehezen behatárolható, én virágos főízre éreztem rá, a gyümölcsösség és a kadarka fűszeressége másodlagos, ezek mellett vanília amit még kiemelnék a többszöri kóstolás után.

Savai határozottak ugyan, nem tolakodóak.

Mihez ajánlanám? Szinte bármihez, mivel könnyed, de fehér húsok és halak mellé is elképzelhető, lágy fűszeressége mellett egyes desszertek mellé is.

Aki komolyabban érdeklődne a bor iránt, annak javaslom a Bodri Pincészet oldalának felkeresését (IDE kattintva érhető el).

Pár képkocka még a kóstolós-interjús napról (képekre kattintva közepes, majd teljes méretre állíthatók)

Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!

Gálosi Gergely