2012. március 5. hétfő

Intro

INTRO

Révén ez az első cikk, amit hivatalosan is erre az oldalra írok, úgy tartanám illendőnek, ha egy rövid bemutatkozással indítanék – azonban nem (csak) magamról szeretnék beszélni (írni), hanem arról a témáról, amiről várhatóan a későbbiekben szólni fognak a bejegyzések.
A mai napig a legtöbben, ha meglátnak az utcán egy egykerekűst, egyből a cirkusz jut eszükbe (vagy, hogy elhagyta az egyik kerekét… meglepően sokat halljuk ezt a viccet:) )… és olyan tekintetben nem
járnak messze az igazságtól, hogy valóban a cirkuszhoz vezetnek vissza a gyökerek; viszont most már talán mondhatom azt, hogy sporttá (is) nőtte ki magát.
Talán csak mendemonda, de úgy tudom, hogy az első egykerekűt épp egy kaposvári artista – név szerint Sáfrány – készítette, és az ő fiai tették ismertté ezt az eszközt az Egyesült Államokban; természetesen a cirkuszvilág révén. Ebből ragadta ki egy kanadai –akkor még- srác ezt a szerkezetet.
Kris Holm 1986 óta a mai napig űzi ezt az általa is nagymértékben fejlesztett sportot, és a világ egyik legismertebb egykerekűsévé vált. Az egykerekűzés első extrém ága a Mountain Unicycling, vagyis a hegyen tekerés volt, ez gyakorlatilag megegyezik a kerékpársportból ismert MTB-al. Innen már csak egy lépés volt a hegyek után a város felfedezése, azaz a Triál. Kris ebben is úttörőnek számít, rendelkezik Észak-Amerikai-, Európai- és Világbajnoki címmel is a kategóriában. Ehhez a szakághoz csatlakozott a későbbiekben a Street, illetve Flatland; ez utóbbi annyira fiatal, hogy nemzetközi versenyen első ízben 2008-ban szerepelt a versenyszámok között (a későbbiekben külön részletezem majd ezeket).
Egyelőre ízelítőnek egy tavaly megjelent egykerekűs DVD előzetese:
http://www.youtube.com/watch?v=DAWz5fV6zw8

Magyarországon kb. 10 éve kezdődött az egykerekűs –mint sport- élet; ami engem illet, idén tavasszal lesz hét éve, hogy beleszerettem a mozgásnak ebbe a formájába. Az akkor még megrendezésre kerülő Sport Szigeten volt szerencsém először kipróbálni, és akkor már tudtam, hogy mindenképp szeretnék egyet… az ezeket követő átegykerekűzött nyár után ősszel csatlakoztam a ’keménymaghoz’, egy remek társasághoz, akik hétfő esténként egy budapesti aluljáróban gyakoroltak, 2-3 hetente pedig túrázni jártak a hegyekbe. Nagyon megtetszett a dolog, és a közösség is, így nem csoda, hogy a mai napig művelem és szeretem ezt a sportot.
Az egykerekűzéssel kapcsolatban van egy korlát, mégpedig az, hogy ha valaki ezt szeretné csinálni, akkor az első feladat, hogy meg kell tanulnia rajta maradni; és ez sokakat eltántorít. Emiatt kisebb
közösség a miénk, de annál összetartóbb. Az elmúlt években sok dolog változott, csatlakoztak új arcok, akadt aki letette a gépét, de egy biztos: mindig akad egy csapat, akik szívvel-lélekkel teszik azt,
amit csinálnak.