2013. november 16. szombat

Hölgyek a kerékpáron: Kusztor-Jurenka Krisztina

A most következő interjú alanyomat sok kerékpárosnak, vagy éppen szinkronúszónak elvileg nem kell bemutatnom. A sportkult.net sokszínűsége – és nem utolsó sorban a “csajos-bringás” sorozatunk – végett kötelességemnek érzem, hogy mindenképp megszólaltassam nemzetünk egyik legkiválóbb kerekesének a párját.

Gálosi Gergely: Kérlek mutatkozz be pár mondatban az olvasóinknak.

Kusztor-Jurenka Krisztina: Kusztor-Jurenka Krisztina vagyok, Budapesten élek. Az ELTE-BTK-n végeztem magyar bölcsész és tanár szakon, és most rúgom az utolsókat a TF-n testnevelő-edzőként.
Gyerekkoromban úszással kezdtem, aztán ebből jött a szinkronúszás, végül – 2 év kihagyással – a kerékpárnál kötöttem ki. A triatlonba is belekóstoltam, de igazából a bringa az igazi szerelem.

Gálosi Gergely: Mikor kezdtél el szinkronúszással foglalkozni?

Kusztor-Jurenka Krisztina: 14 éves voltam, mikor az első edzésemen részt vettem. Ez ebben a sportágban nagyon késői kezdésnek számít, de a lelkesedés azóta is töretlen – bár most már több, mint 4 éve nem a vízben, hanem a partról művelem. Ez alatt az idő alatt belekóstoltam a sportág szinte minden ágába: voltam irodavezető a Szövetségben, a válogatott csapat kísérője, versenyrendező – talán csak versenybíró nem.

Gálosi Gergely: Milyen élményeid voltak, amiket sosem fogsz elfelejteni?

Kusztor-Jurenka Krisztina: A legmaradandóbb élményeimet nem sportolóként szereztem – bár az egykori edzőmmel, Jancsovics Szilvivel töltött évek felejthetetlenek, és meghatározó részei sportpályafutásomnak -, hanem sportszervezőként. A magyar válogatottal többször vettem rész külföldi versenyeken, ezek közül a gloucester-i junior Európa-bajnokságot emelném ki 2009-ből, illetve a 2010-es budapesti szervezésű Úszó Európa-bajnokságot, melynek szinkronúszás szervezési részéért nagyrészt én voltam felelős.
Természetesen nem hagyhatom ki a felsorolásból a tanítványaimmal közösen megélt versenyek élményét, melyek egyre csak szaporodnak – hála Istennek.

Gálosi Gergely: Pontosan hol is vagy edző?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Az ALFA SC edzője vagyok, jómagam is itt nevelkedtem, illetve a Budaörsi ÚVVSE szinkronúszó utánpótlás-nevelő edzője.

Gálosi Gergely: Kiket edzel és miket csináltok?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Három korosztály versenyeztetéséért vagyok felelős – gyermek, utánpótlás, junior. Főként páros és csapat versenyszámokkal készülünk. Ezt természetesen egy hosszú – legalább 2 éves előkészítő munka előzi meg ebben a sportban, de ez a téma már egy másik cikk tartalma lehetne.

Gálosi Gergely: Mióta is kerékpározol? Miért éppen bringa lett a “második” sport?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Munkába járásra már elég régóta használtam a kerékpárt, de csak 2011 óta tekintek rá úgy, mint ami nem kizárólag közlekedésre szolgál. Mikor a TF-et kezdtem, épp nem sportoltam semmit, nagyon hiányzott a rendszeres testmozgás. Egy csoporttársamnak köszönhetően, aki maga is versenyszerűen kerékpározott, sikerült szert tennem egy országútira. Innentől kezdve lényegében levakarhatatlan voltam róla 🙂

Gálosi Gergely: Hogyan készülsz a versenyekre?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Egy elég kidolgozott edzéstervet kapok minden héten, az én felkészülésemet is Tisza Zoli irányítja, ahogy Kusztiét. Ebben a dologban teljesen rábízom magam, ő látja, mire vagyok képes, mit tudok kihozni magamból az adott versenyen. Mivel nem űzöm a sportágat régóta, nagyon sok a lemaradásom mind technikailag, mind erőnlétileg. Sokszor persze engem is leginkább fejben kell összerakni egy-egy verseny előtt… De Zoli ezt is remekül végzi, úgyhogy minden szempontból hálás lehetek Neki!

Gálosi Gergely: Mint Kusztor Péter feleségétől többet várnak a bringában?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Nem tudom, hogy van-e elvárás felém, vagy több lenne, mint mások irányában. Én sok szempontból kivételezett helyzetben érzem magam, de próbálok ezzel nem visszaélni; csak annyit elvárni magamtól, amennyire képes lehetek. Sokat erősödött a női mezőny az alatt a másfél év alatt, amit versenyzéssel töltöttem, és ennek nagyon örülök, mert amikor idekerültem, kevés erőfeszítéssel tudtam jó eredményeket elérni, de most már egy-egy dobogós helyezésért keményen meg kell küzdenem. Ez mindenkinek jó, hiszen ez által fejlődünk a legtöbbet.
Gálosi Gergely: Idén konkrét tervekkel indultál neki a szezonnak?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Természetesen, hiszen célok nélkül nem lehet eredményesen felkészülni. Mint mindenkinek, nekem is a győzelem a legnagyobb cél, de igazából a versenyeken az a legfontosabb, hogy mindent kiadjak magamból, és a végén ne érezzem azt, hogy sokkal-sokkal többre lettem volna képes. A hosszútávú OB győzelem szép lett volna, de valljuk be, ez a pálya nem nekem kedvezett, és a csapattársam lett a magyar bajnok, így végül nagyon elégedett voltam.

Gálosi Gergely: Hogy érzed ezt a 2013-as évet, milyen volt számodra a versenyzés, az edzés?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Kerékpározásban nagyon jó évet zártam, úgy érzem – persze mindig lehetne jobb, de persze most csak a sportolók egészséges maximalizmusa szól belőlem. Rengeteget tanultam minden téren, nagyon sok jó embert ismertem meg, új barátokat hozott a sport. Eredmények terén sem panaszkodom – kisebb balesetektől eltekintve remek versenyévadot zártam, még életemben nem versenyeztem ennyit mint idén. Ha jól számolom 16 versenynapom volt. Ez természetesen kismiska a valódi versenyzőkéhez képest, de talán munka, egyetem, saját háztartás mellett nem is mutat olyan rosszul. Ezeket is mellétéve sajnos nem tudom úgy művelni a kerékpározást, ahogy igazán szeretném, de talán jobb is, hiszen így sosem válik kötelességgé, mindig tudom élvezettel művelni.

Gálosi Gergely: Milyennek látod a magyar kerékpársportot?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Mindig azzal szoktam viccelni, hogy nem tudom eldönteni, melyik sportág van rosszabb helyzetben, a szinkronúszás vagy a kerékpársport.
De talán nem is ez az, amire figyelni kell, hanem az, milyen törekvések vannak. Nagyon jó, hogy van egy kontinentális csapatunk, nagyon jó, hogy vannak edzők, akik elszántak az utánpótlás nevelés tekintetében, nagyon jó, hogy vannak lelkes fiatalok, akik a lehetőségeikhez mérten próbálják a legtöbbet kihozni magukból. Szomorú azonban, hogy egy cég (nagyobb multi vagy akár állami cégek) sem hajlandó beállni a sportág mögé (ilyenkor elsősorban mindig az országúti szakágra gondolok). Sajnos Kuszti révén magam is a bőrömön tapasztalom, hogy mennyire méltatlan helyzetben vannak ezek a sportolók, akik minden egyes versenyen a hazájukért kerékpároznak, hiszen az ott szerzett pontokkal a VB-szereplésre való esélyüket növelik, ami azt jelenti, hogy Magyarországot képviselhetik. Sajnálatos, hogy sokan nem ismerik fel, hogy ez a folyamat milyen kemény küzdelemmel jár, és hogy ezeket a pontokat nem úgy osztogatják, mint a cukrot. Ahhoz, hogy a fiatalok ne veszítsék el abba vetett hitüket, hogy egyszer ők is ott lehetnek a világ élvonalában, ha már anyagi támogatást nem is kapnak, meg kell adni nekik a megfelelő mentális és erkölcsi támogatást, és ebben a sportág vezetőinek nagyon nagy a felelőssége.

Gálosi Gergely: Azon belül a női mezőnyt?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Bízom benne, hogy népesedik. A női kerékpársport elég megosztó még a férfi kerékpározók között is, sokan nem értik, miért töltünk mi is 3-4 órákat a biciklin, mi élvezet van nekünk is a versenyzésben. Ennélfogva talán még eggyel nehezebb helyzetben vagyunk, mint férfi társaink itthon, de azért akadnak lehetőségek. Több sporttársam is külföldi csapatban versenyzik, nekünk nem olyan nehéz egy-egy női csapatba bejutni, főleg ha az ember vállalja a saját költségeit. Világszinten nagyon kevés női sportoló van, aki fizetésért tudja űzni az országúti kerékpározást. Legtöbbünk tehát lelkesedésből és a sportág szeretete miatt csinálja, és azért ebből is jó messzire lehet jutni. Idén majdnem kétszer annyian álltunk a rajtnál az országúti bajnokságon, mint tavaly – azért az a 14 nevező sem volt sok – és remélem jövőre ha nem is számbeli, de erőbeli növekedést tud mutatni a női mezőny.

Gálosi Gergely: A saját – leendő – gyermekedet mennyire nevelnéd sportosra?

Kusztor-Jurenka Krisztina: A sportot nagyon fontosnak tartom a mai világban, sőt elengedhetetlennek. Természetesen szeretném, ha majd a gyerekeim is sportolnának rendszeresen, kellő útmutatás után úgy gondolom, az a jó, ha ők döntik el, melyik sportágat választják, de ha eldöntötték, csinálniuk is kell.

Gálosi Gergely: Jövő évi tervek?

Kusztor-Jurenka Krisztina: Egyelőre még elég homályos a jövő év, most a munka köti le minden figyelmem és energiám. Természetesen szeretnék az ideinél jobb versenyévet zárni akár versenynapok, akár eredmények szempontjából. Remélem, hogy egy-egy külföldi megmérettetés is bekerülhet a tervbe, de ez sajnos nem csak rajtam múlik. Mint sokan, én is keményen dolgozom, így a kerékpár csak hobbiként szerepelhet a naptáramban, és sokszor az előbbi áldozatául esik. De hála az Úrnak, eddig mindent sikerült úgy szerveznem, hogy jelen tudjak lenni a legfontosabb versenyeken, és bízom benne, hogy ez a jövőben is így alakul.
Köszönöm a lehetőséget!

Gálosi Gergely: ne köszönd, ezért van a sportkult.net 🙂 és én köszönöm!