Balázs Tibor Tihanyban

Balázs Tibort remélem nem kell bemutatnom senkinek sem a magyar bringások közül, de ki mégse ismerné, az IDE kattintva elolvashatja a Sportkult bemutató cikkét róla.
Tibor Tihanyban járt és akkor e is csaptam rá, hogy azonnal mesélje el, hogy milyen volt az éved eső komolyabb versenye. Íme!

2012-es Lakics Kupa – Radler Nagydíj szakasz (Sportkult.net)

Gálosi Gergely: Üdvözöllek! Bár szinte naponta beszélgetünk, elérkezett a várva-várt szezon első erősebb szakasza, így újra csak a bringára koncentrálunk. Tehát Tihanyban jártál….
Balázs Tibor: Igen, itt az igazi szezonkezdet, a Shimano Félsziget-Kupa az első jelentősebb országúti verseny ahol szinte mindenki, aki komolyan versenyez az jelen van akár egyesülettel, akár magányos harcosként. Mellettük nagyon sok hobby bringás indul, nekik a Tour de Pelso, vagy Balaton-Maraton mellett ez az egyik kedvenc éves célversenyük.
Mi minden évben jövünk természetesen az egyesülettel, a Szekszárdi Szabadidős KE-vel szép létszámmal, mivel a kicsiknek is van lehetőség egy rövidebb 2 körös versenyt menni.
Tavaly sajnos elmaradt a verseny, 10-15cm hóban max montikkal lehetett volna indulni…
A pálya ilyenkor tavasszal jó erőszint felmérési lehetőséget ad, ha valaki már itt jól megy, az azt jelenti, hogy az alapozása jól sikerült.
A szintemelkedés nem túl vészes, viszont mint tudjuk a tempó öl…
Bár volt már pályabemutatás pár oldalon, azért végigmennék rajta, én hogy látom, hogy élem meg verseny közben.
A rajt egy enyhe szerpentin alatt van közvetlenül. Itt van egy chip-kapu ami méri a köridőket, körszámokat. A szerpentin pár száz méter csak,így mezőnnyel érkezve lendületből nagytányér. Közép tájon ülve lehet felpörgetni rajta 40 környéki tempóban, ha épp lósz is van. Átbukva van egy rövid lejtő, innét 50 feletti lesz a tempó, és kezdődnek az akciók, megindulások 55-60 környékére, és szépen kezd elnyúlni a sor. Itt természetesen szinte mindenki kónuszon megy. Nekem idén a normál országúti áttétel 53/39 elöl és 12-25 sor volt hátul. Gondolkodtam, hogy kell-e a 11, de végül inkább ezt tettem fel az emelkedőkre gondolva. Tehát 12 volt fent, de ez is elég, sőt az ifik kötött minimum 14-es határához képest bőven elég síkon. Mivel nagy létszámú mezőny van évről évre, annak, aki jól akar szerepelni és elég erős hozzá annak itt elől kell helyezkednie. Ha nincs eléggé elől max 50-70 környékén, akkor mindenképp előrébb kell mennie. Hangsúlyozom, annak, aki erős… Nagyon sokan, nagyon előre mennek azok közül, akik akárhonnét is kezdik az emelkedőt, mire felérnek, valahol a mezőny végén lesznek majd…
Egy derékszögű, de széles kanyar jobbra a hajó kikötőnél és kezdődik a tánc…Itt nem szabad lendületet veszíteni, fékezgetni, mert a kanyarból kigyorsítás sok energiát vihet el, ami a hegyen hiányozni fog. Itt mindig megindulás van – nem csak az első körben, de akkor az mindig brutális…Idén itt volt az Utensilnord, talán nem is kell nagyon többet írnom…Olyan tempót kell menni annak, aki elől akar maradni, mint az elit profi igazolt versenyzőknek. A dombig érdemes magas forgással menni, 100-110 környékén, hogy friss maradjon a láb, ne savasan kezdjük már az első emelkedőt, mert akkor mindennek vége…
Ahogy ráérünk az első kisebb emelkedőre, ami 5-6%-os kicsit lassul a tempó és váltani kell felfelé. Bal kézzel nem babrálunk, mert ha már itt kistányér kell, akkor régen rossz. 80-90 forgás környékén 53/17-19 körül megyek itt fel lehetőleg ülve, forgatva. Jön egy pici pihenős rész, enyhén emelkedik, majd egy újabb „fal” ami már meredekebb 6-8% körül, nos, ide volt a 12-25 sor választás, mert általában szintén nagytányéron 53/23 megyek fel, ha lassabb a tempó, akkor 25. A 10-es  Record rendszer, Record lánccal szépen tudja ezt a nem túl egészséges kereszt futást is. Itt sem váltok tehát kistányérra, viszont mindenféle tornamutatványt, és haskelepet végzek a bringán 🙂
Régebben sprinteresebb alkatú voltam, így sokszor alsó kormányfogás, és szinte csak az orromtól látszok a kormány felett…Ugyanis szél is van…Általában szemből és baloldalról, tehát érdemes jobb oldalon menni kicsit és amennyire lehet a kanyarokat levágni, rövidíteni így az utat. Arra persze figyelni kell, hogy ha sűrű a mezőny, akkor nem lehet bóklászni ide-oda, meg lóbálni a bringát, könnyű felakadni. Amikor azt hiszed, hogy felértél és vége a szenvedésnek hát tévedsz…Enyhén pár %-osan emelkedik még kb. 150 m-t és itt az eleje mivel már felért az ostorcsapás jellegű hatásnak köszönhetően gyorsabban kell menni a hátsóknak akik még az emelkedőn vannak, mint azoknak, akik elöl mentek fel. Itt fontos, hogy legyen kerék előttünk, mert egyedül sok energiát visz el a felzárkózás akár csak 10 m-ről is egy sorra. Ha nem sikerül a Tihanyi Apátsághoz vezető dombig, ahová felgyorsulva 50-es tempóval megy fel a sor, akkor ott végképp le lehet szakadni. Itt általában 53/17-19 körül mentem fel beülve, magas forgással és az utolsó 100 m-en vagy kiállva, vagy maradva beülve 21-23-ra váltva mentem.
Felérve a tetőre egyenes-enyhén lejtős rész következik a falu végéig. Itt nem szabad várni senkire, semmire, ha előrébb akarunk jutni, mert ha nem az él soron, vagy a tervezett soron vagyunk, akkor nyélen nyeregcsúcson kell menni. Kiérve a faluból jön egy hosszú lejtő, ami szerencse, hogy nem emelkedő… 🙂
Ha fordítva lenne a kör, akkor még jobban szétszakadozna a mezőny, mert itt mindig nagy szél van általában jobbról, bal oldalt megy a mezőny.
Itt is lehet viszonylag könnyen előrébb menni a sorban, ha valaki nem jó pozícióban hátul van. A lejtő vége egy éles kanyar, ami veszélyes, mert nagy sebességgel kell bevenni, ha valaki hibázik, esetleg egy defekt jön, akkor nehéz megfogni a bringát, vagy korrigálni annak, aki rászalad. Főleg ha eső van, mert a fő úton a felfestéseken kell kanyarodni. Itt is mindig próbálkozás van, de nehéz elszakadni, általában a Tihanyba visszafordító szűk útig utolérik a tiszavirág életű elmenést.
Ez a kanyar bár szűk, nem szokott gondot okozni, mert a nagy tempó miatt el van nyúlva a sor, egyesével-kettesével el lehet férni, de figyelni kell a kanyar ív tartásra, könnyen ki lehet rakni valakit. A part mellett síkon ismét 50 felett a tempó, ez egy nagyon gyors pálya, idén az első 2 körben 44-es átlag felett volt egy kör…
A 3.4-ik körtől kezdve figyelni kell a lekörözésekre. Ha valakit utolér a felvezető autó nagyon fontos, hogy minél jobban húzódjon le jobb oldalra, és ha bizonytalan inkább álljon meg, amíg elzúg mellette egy nagyobb mezőny, mert pár másodpercet veszít csak, ami már teljesen mindegy, de ha valaki véletlenül felakad rajta figyelmetlenségből, akkor nagyon csúnya baleset lehet, ismétlem, 50-es a tempó a mezőnyben…
Lassan vége is a körnek, jön egy kis hullám, egy felüljáró, amin gyakorlatilag ülve át lehet rongyolni sebesség vesztés nélkül.
Utána egy kis lejtő, majd kezdődik a szerpentin, áthaladunk a chip kapun.
Figyelni kell, mert enyhén kanyargós az út, nagy mezőnyben itt mindig íven menjünk, saját pályán ne akarjunk egyenesen menni, hacsak nem egyesével halad a mezőny.
A szerpentinről befutóra jobbra kell kimenni, ezért akinek befutója van, az mindig már a szerpentin megkezdésénél jobbra helyezkedjen, hogy gond nélkül le tudjon fordulni. A chip kapunál minden mezőnynek, sornak, de egyedül érkezőnek is bemondják, hogy hányadik kör volt és kinek van befutó. Figyeljünk erre, idén sokan nem jó körökben futottak be vagy eggyel korábban, vagy eggyel később…A verseny hevében tévedhet az ember, de a körszámláló úgyis kimutatja, ha nem megfelelő kategória szerinti körszámot mentünk, figyeljünk hát a bíróra is. A befutó kb 300 méter 5-6%-os emelkedésű enyhén kanyargós.
Itt erőből fel lehet menni valahol 53/17 tájékán, keményebb áttétellel könnyű elnavigálni, és amikor azt hiszed, hogy van 10 m előnyöd és nyertél, mert már csak 100 m van vissza egyszer csak bang…vigyázz állás, és kapsz 20m-t a célig… 🙂
Ez tehát a pálya.
Az út minősége 10-es skálán mondjuk 8-9, ami igen jónak számít magyar viszonylatban.
Kevés a defekt, főleg a felütéses, akkora úthibát nem is láttam ahol lehetséges lenne.
Az útvonal biztosítás, ami szintén nagyon fontos az én skálámon szintén 8-9, nagyon jó. 10-et csak teljesen lezárt pálya kapna, mondjuk egy hungaroringi verseny, de hát az teljesen más. Itt profin teszik a dolgukat a felvezetők, autó, motorosok, és az útvonal biztosítók. Szívesen versenyzek itt, és a Pelson is, ahol hasonlóan magas a biztosítás, szervezettség.
Azt sokan elfelejtik, hogy bár kerékpár verseny, de a biztosított útvonal az a menet irány szerinti jobb oldal. Szemből lehet számítani a baloldalra leállított autókkal, amik esetleg már nem tudtak lehajtani teljesen az útról, erre figyelni kell.
Sokkal több ilyen színvonalas szervezésű versenyre lenne szükség.
Röviden ennyi 🙂

Gálosi Gergely: Kikkel sikerült még a rajt előtt összefutnod?
Balázs Tibor: Hú, ez fogós kérdés…fogós, rázós kérdés… 🙂
Természetesen mivel már a millenium előtt is versenyeztem rengeteg ismerősöm van a mezőnyben 🙂 Akikkel már akkor is egy mezőnyben mentem, már nincsenek túl sokan, az akkori ifisták, serdülők közül is sajnos sokan lemorzsolódtak már, nemhogy a felnőtt versenyzők. És nagyon sokan seniorok már, mint én 🙂
Technikai sport, komoly anyagi ráfordítással lehet csak csinálni, és ez a mai gazdasági helyzetben sok családnak olyan kiadás, ami nem fér bele a költségvetésbe sajnos…
A kérdésre konkrétan azt válaszolnám, hogy nagyon sok kedves ismerőssel találkoztam, nagyon sok jó fej, jó arc van, nem szeretnék senkit sem kiemelni, és még inkább, ami óhatatlan lenne, nem megemlíteni…
Szeretnék nagyon sokszor még mindegyikőjükkel versenyeken találkozni 🙂

Gálosi Gergely: Ezzel kapcsolatban érdekelne, hogy volt, aki már a rajt előtt megjegyezte, hogy ott van az ország egyetlen kontinentális csapata. Téged zavart?
Balázs Tibor: Visszatérnék akkor mégis az előző kérdésedhez….
A pályán melegítgettem, és hozzá csapódtam a Balaton Cube pár versenyzőjéhez. Beszélgettünk, gurulgattunk, amikor utolért minket az Utensilnord, majd együtt mentünk egy kört a pályán. Egyik srác sem nézett úgy rám, hogy hát én meg ki vagyok, mit keresek itt amatőr létemre. Mintha csapattag lennék, és együtt melegítünk a versenyre…
Később pedig magán a versenyen, amikor rajt után beforogtam közéjük komoly tempó menésnél akkor is simán betehettem a kereket, szóval nekem ennyi is elég a jó fejséghez, abszolút nem éreztették, hogy ők a profik….
Nekem személy szerint élmény, ha együtt mehetek velük versenyen. Kíváncsi lennék, hogy ki mondaná azt, hogy valami csoda folytán elindulhat egy Pro Tour versenyen /sík, pihenős szakaszon 🙂 /, és lemondana róla.
Persze vannak más vélemények is, hogy egy Amatőr Liga versenyen miért indulnak a „profik”…
Én úgy látom, az a sajnálatos, hogy itt kell indulniuk, szinte edzés jelleggel, mert nincs elegendő anyagi háttér magas szintű versenyeztetésre…
Amíg ez így marad, addig én nem tartom őket igazi profiknak (ne sértődjön meg senki se), csak nagyon lelkes amatőröknek, akik sok mindent rááldoznak erre a sportra, míg a „sikersportágakban”fele ennyi munkáért sokszoros juttatást kapnak a sportolók.
De tudjuk a szlogent kívülről…egyre jobb lesz ugyebár….
Kíváncsian várom a fejleményeket az MKSZ sportág fellendítő programjával kapcsolatosan…

Gálosi Gergely: Milyen versenynek néztél elébe? (felkészültél, erős voltál, mint mindig…esetleg elhiszem neked, hogy nem, de csak kétkedve, emlékezve a téli készülésedre 🙂 )
Balázs Tibor: Köszönöm Gergő 🙂 Nem, soha nem érzem magam túl erősnek 🙂 Ha így lenne, nem edzenék olyan keményen évről évre a jobb formáért.
Viccet félre téve érdekességképp néhány adat az idei alapozásomról szezon zárás, vagyis tavaly november óta gyakorlatilag szűk fél év…

A befutó természetesen kerékpáros mezben 🙂 Kuritár Zoli az egyesület elnöke érkezik jól megérdemelt érmemmel…Erre is szép vissza emlékezni,bár itt szó szerint csak a “futottak még”kategóriát erősítettem  🙂 (Balázs Tibor)

Nyilván érdekes lesz sokaknak, mert nem igazán szokványos, de én nem is szeretnék egy átlagos bringás lenni. Igen, szeretek jól menni, de szeretek pld nagy súlyokkal edzeni, és futni is, főleg barátokkal.
Van egy edzőtermem, testépítő edző vagyok, 32 éve edzek…

Az edzőtermemben 🙂 A súly 140kg ezzel 10 ismétléseket guggoltam télen,most már csak 2-2 tárcsát teszek fel, max. némi aprólékkal 🙂 (Balázs Tibor)

Télen alapozáskor van, hogy heti 4-5 lábedzésem is van súlyokkal, de csak rövid
30-40 percesek. Igaz, ezek igen kemények, erőszintemről annyit, hogy télen tudtam guggolni 100 kg-al folyamatosan 40 ismétlést 81-82 kilósan…Szezonban sem hagyom abba most, heti 2-3 edzésem lesz a teremben, a „rutin” 3×20 ismétlés 100 kg képesség megtartása a cél. Mellette kis törzsizom erősítés. November óta összesen 79 edzésem volt a teremben

2013.12.08 Baja.Egyesületem a FuTeam Baja a Gyűjtsd a Km-eket futó fesztiválján 45,5km Ultra futás 4ó33p alatt 🙂 (Balázs Tibor)

Futás…Amit szintén utálnak általában a bringások, és „semmire sem jó, sőt” 🙂 Tehát értelmetlenül 1260 km, 117 futásból november óta…Benne egy 44 és egy 48 km-es ultra távval.

Végül nem utolsó sorban a kerékpár: 6800km 85 edzésen alapozásnak, lassan kezdem a speciális, és gyorsító edzéseket.
Ennyi volt tehát mindösszesen a felkészülésem a szezonra, és a Shimano Félsziget Kupára 🙂
Sajnos jelenleg egy kellemetlen fülzúgással küzdök, ami talán fizikálisan nem visel meg annyira, de mentálisan mindenképp…Most ébredtem rá,hogy immár 50 vagyok, bármikor bármi beüthet…Így pedig nehéz ilyen szinten edzeni. Emiatt a verseny előtt nem voltam túl optimista, bár aki ért hozzá az láthatta, hogy nem keveset készültem az idei évre a tavalyi után, amit kicsit pihenősebbre vettem szándékosan, tervezetten.

Gálosi Gergely: …és pályán érve mindez milyenné formálódott?
Balázs Tibor: A héten verseny előtt 5 edzésem volt még alapozó jelleggel, 110 km körüli átlaggal, szerda-csütörtök hosszabb volt 140 és 145 km, itt köszönet Béka /Bátai Laci/ Gallyasi Gabi és Rácz Ati barátomnak, akikkel egy részét letudtam. Szombaton nagyon fáradtnak éreztem magam, csak 70km-t mentünk. Sokakkal ellentétben én nem szeretek „rápihenni” a versenyekre túl sokat, nagyon leülök tőle, és mivel nagy az izomtömegem hamar felvizesedek. Vasárnap verseny előtt viszont már éreztem, hogy teljesen leregenerálódtam, friss vagyok, van erő a lábamban a kompkikötő felől többször felmentem a dombra nagyobb áttételeken, és sokkal jobban, mint az elmúlt években. Aztán amikor melegítéskor mentünk viszonylag gyorsan a körön, majd a dombon felfelé az is könnyedén esett az Utensilnordosokkal, így bizakodó voltam.

Gálosi Gergely: A verseny alatt mi történt?
Balázs Tibor: A szokásos rövid válasz az edzésnaplómból az edzesonline.hu-ról 🙂

„Félsziget-kupa 2014 Tihany
Nem túl jó előjelekkel ugyebár, a fül mizéria miatt nem igazán voltam ráhangolódva, de mindenképp el kellett jönni, mert a verseny része a Magyar Amatőr liga Kupasorozatnak, amin szeretnék összetettben jól szerepelni, így luxus kihagyni akár egy versenyt is.
Korán értünk Tihanyba, bőven volt idő a felkészülésre, bemelegítésre.
Tegnap az edzésen egy métert sem tudtam gyorsan menni, utolsónak értem fel a teszt dombokra…Bár az tény, hogy előtte 2 nap is 140-es edzést mentem, de a szombati 70 nagyon nyögvenyelős volt…
Most felültem a bringára, és mintha teljesen új lábaim lettek volna…A húzós kompkikötőtől induló emelkedőre 3x is felmentem lazán, majd mentem egy kört a melegítő Utensilnorddal, és Balaton Cube-osokkal viszonylag gyorsan, de nem vezetve csak utazva.
Mire visszaértünk már a mezőny beállt a lassú rajthoz. Hosszú volt még rajtam, innom is kellett, így nem rohantam a mezőny után,hanem legurultam az éles rajt helyszínére, a szerpentinre, ahol a körszámláló chipszőnyeg volt.
Egy Cube-os sráccal beszélgettünk a rajtig, ami a szokásoktól eltérően nem volt megállásos, a lassú rajtot lőtték el élesre a szerpentin előtt. Amikor láttuk a mezőny kifordulni a kanyarból rögtön sprint, és beolvadtunk a mezőnybe. Amikor elment mellettem pár ember főleg Utensilnordosok, betettem a kereket a 6-8 helyre, és ezt a pozíciót tartottam is. Nem volt túl kellemes tök hidegen rögtön nyelet menni, de nem akartam a nagy mezőnyben hátrébb csúszni, és esetleg egy bukásba kerülni. Így mentem a lószokra is, a parton síkon 50 feletti tempó volt, innét indulgattak. Aztán jött a kikötő, befordultunk a domb felé. Itt ismét nyél a kanyar után, de erre is mentem, maradtam elöl, és jól ment a lábam, szépen forgott, de teljesen nyeregcsúcson ülve 100%-on. Aztán ráfutottunk az emelkedőre, és alig lassultunk…Nem nagyon váltottam vissza, kistányérról szó sem lehetett…Aztán a domb közepén bang, mintha falnak mentem volna…
Felváltottam még, de lassultam, és kezdtem megúszni az élről…
Elöl nagyon húzták, és ekkor arra gondoltam, hát igen, ennyi volt…
Ennyi most az erőm, ez a realitás, hogy tudnék felmenni az elit sorral…
Aztán hátranéztem, és láttam, hogy mögöttem is több darabban a mezőny, és nagy halálok vannak…Minden erőmet összeszedtem, hogy legalább a 2.sorban, ahol kb 20-an voltunk megragadjak.
Valahogy elcsíptem a sor végét, én voltam az utolsó, mint kiderült utóbb a 3. bolyból már senki nem tudott feljönni.Tőlünk is elment olyan 100 m-re az élmezőny ahol 40-50-en maradtak, de ekkor már bíztam abban, hogy ha felérünk az Apátsághoz, akkor lefelé, vagy majd síkon esetleg fel tudunk érni, mert lesz pár ember, aki erős síkon, és dolgozik majd. Én is vittem a tempót, mert nem nagyon láttam a sorban 50 felettinek kinéző ellenfelet, és ha felérünk az élre onnantól kezdve csak egyet kell tennem, mindenáron ott maradni. Lefelé nyomtuk hát rendesen pár sráccal és lassan közeledtünk. A parton nagy menés volt elöl is, ismét 50 felett, de csökkent a távolság. Aztán páran forogtunk, de amikor kiálltunk balra, volt aki megszakította a sort…Lassultunk…Akkor megint belószoltam, hogy felvigyem a tempót, tovább is vitte pár srác a lendületet és már majdnem felértünk.
Lassan viszont jött a szerpentin, kis hullám, majd egy hosszabb húzós, és tudtam már csak 15-20m van, de ha nem érünk fel addig és elöl lószolnak, akkor elhúzhatják a sort és sosem érünk fel.
Ekkor lószoltam újra, és egy attack-al fel is értem, de rögtön előrébb tettem be a kereket az utolsó helyett, nehogy valaki megúsztasson. Így nem volt gondom, viszont a sorból a gyengébbek nem bírtak már feljönni. Igaz addig is csak jönni tudtak, menni nem, meg is érdemelték.
A kikötőig megint brutál tempó volt, majd felfelé a dombra ismét nyél…
Ám most melegebben jobban mentem fel, sokáig beülve, majd a meredekebb részen kiállva. Sikerült a sor végén maradni, szerencsére itt már nem nagyon volt gyenge, így nem szakadt meg a sor.
Felértünk a meredekről az enyhén húzós részre, itt ging-gang 2-3 váltás lefelé, és simán felértünk a síkra.
Az Apátsághoz belendülve 50-es tempóval mentünk, így az emelkedő feléig simán felértünk, ülve forgattam 53/15 körül szépen.
Aztán lassult a tempó, de nem váltottam, ezen kiállva feltornáztam magam.
A pálya egyetlen része ahol pihenni tudtam az a lejtmenet volt igyekeztem jobbra elbújni a sorban anslüsszbe.
Na, már csak 2 kört kell kibírnom gondoltam…
A 3. körben picit csökkent a tempó, az első 2 kör átlaga 44 felett volt….
A felfelében szenvedtem igaz, de már nem is féltem attól, hogy leszakadok. Volt elmenés előttünk nem sokkal, de volt benne Utensilnordos, és Mugen Race/Prolog Szeged/ is, így a nagyobb csapatokból inkább csak a Cube dolgozott, egyenletes tempót mentünk, lósz már nem nagyon volt, a nyugalomnak örültem.
Végül eljött az utolsó kör is, bár ekkor már úgy éreztem 5-6 kört is kibírnék. Nyugodt is voltam, mert néztem a rajtszámokat, és 700-ast, korosztályost nem láttam.
Felértünk a szerpentinre, ahol ki kellett jönni a befutóra és egyedül fordultam le a sorról, jobbra befutóra.
Persze azért mentem még egy majdnem teljes erős sprintet, hiszen hogy nézne ki, ha áthalszálkázok a célvonalon…. 🙂
Nagyon boldog voltam, kavarogtak bennem az érzések, a boldogság könnyeit jótékonyan eltakarta a szemüveg…
Soha nem voltam még helyen itt, Tihanyban, szezon elején…Kutyakeményen dolgoztam egész télen ezért a sikerért, amire mégsem számítottam most a betegség miatt.
És nem csak a győzelem ténye maga, hanem sokkal inkább az, hogy a szűk elitben végig tudtam jönni egy gyors versenyen.

Már a dobogón (Balázs Tibor)

Ha nem nyernék több versenyt a szezonban ez a győzelem, akkor is elég lenne nekem, úgy érzem, 50 évesen büszke lehetek a mai teljesítményemre. Hitet adott a további kemény munkához és ahhoz, hogy jó úton járok az edzésekkel, remélem, pénteken pozitív eredményeket fogok kapni a CT vizsgálatról. Most az lenne a legfontosabb.”

Gálosi Gergely:  Hogy érzed most magad?
Balázs Tibor: Természetesen boldog vagyok, a rengeteg edzés minden szenvedését kárpótolta ez a nap. De nem gondolom, hogy ezután könnyebb lesz. Egy versenyen vagyok túl, ami jól sikerült, de ez nem garancia arra, hogy most már aztán csak elég felvennem a szép mezemet, máris halad a bicikli…Tovább kell dolgozzak, és igazándiból még keményebben, mint eddig. Mivel kemény ellenfeleim vannak, meg kell tisztelnem őket azzal, hogy úgy edzek, mintha az abszolút versenyben korosztály nélkül versenyeznék. Sajnálom, hogy Benedek István is egészségügyi gondokkal küzd, remélem semmi komoly és a versenyeken mindketten ott lehetünk végig a többiekkel együtt.

Gálosi Gergely: Következő tervezet?
Balázs Tibor: Április 5-én hazai rendezésű mezőnyversenyen a Tolna Megyei Országos Szezonnyitón indulok ami MKSZ verseny, majd másnap lesz az Amatőr Liga első időfutam versenye a Békás időfutam.
A Szezonnyitón csak edzés jelleggel indulok, másnap szeretnék jobbat menni az időfutamon, bár idén eddig 2x ha ültem időfutam bringán….
Nagyon korán van ilyenkor ez még nekem, május, június mire ráérzek az időfutam „ízére”. De ez van, készülni kell, gyakorlatilag addig csak időfutam bringán fogok ülni napi 3-4 órákat…
A következő cél verseny pedig a Cube Pelso kupa lesz, ahol szeretnék idén is megjönni az élcsoportban, szeretem azt a versenyt is, fekszik nekem, mert ott sokat számít az állóképesség, a sok megtett km.

Gálosi Gergely: Köszönöm, hogy szántál időt rám és további jó versenyzést!
Balázs Tibor: Én köszönöm Gergő,hogy immár másodszor is megkerestél,és úgy gondoltad érdekes lehet amit leírok, és érdemes arra, hogy megoszd sokakkal, akiket talán kicsit motiválhatok így bármilyen szinten a rendszeres mozgásra.
Köszönöm azoknak, akiknek volt türelmük /idejük 🙂 / mindezt végig olvasni.
Jó sportolást, akár kerékpár, akár futás vagy más, csak mozogjatok! 🙂

Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!

Gálosi Gergely