Vasemberek: Molnár Gergő

Vasemberek: Molnár Gergő

Ma egy olyan személlyel sikerült interjút készítenem, aki szerény véleményem szerint bármelyik mai fiatal példaképe lehetne. Mind sport, mind alapvető gondolkozás területén. A felmerült miértre a válaszokat az interjúban keresse mindenki.

Gálosi Gergely: Üdvözöllek Gergő. A Sportkult olvasói még nem ismernek, így szerintem kezdjük a kezdetek-kezdetén.

Molnár Gergő: Szia! Üdvözlöm a Kedves Olvasókat! Molnár Gergőnek hívnak, 28 éves vagyok, a jelenlegi sportágaim a triatlon illetve Ironman és a Dr Bátorfi Agria KTK csapatának színeiben űzöm kilométereket.
Budapesti lakos vagyok, illetve versenyektől függően bármelyik kontinens lakója és a Testnevelési Egyetemre járok.

Gálosi Gergely: Mit neveznél az első mozdulatodnak, ami a sport irányába történt? 

Molnár Gergő: Az első jelentősebb pillanat amire emlékszem, bratyó (3 évvel idősebb) egyik úszó edzésének alkalmával elkísértük edzésre, én kb 2,5-3 éves voltam. Odaszólt nekem az edző, hogy álljak a medence szélére, és ugorjak be hozzá a mély vízbe. Mit is mondjak nem kérdeztem kétszer, odaálltam és ugrottam is egyet, bármiféle úszástudás nélkül 🙂 Beleugrottam a sűrűjébe, ez mai napig hasonlóan megy, nem ijedek meg az árnyékomtól.
Gálosi Gergely: Mi az az első pont az életedben, amit már a sportolói karrieredhez számítasz?

Molnár Gergő: Igazából mindig is versenyző alkat voltam, talán mert kisebb testvér vagyok, és mindig meg akartam mutatni, hogy én is ügyes vagyok. De egy elég meghatározó momentum, az olyan 8 éves korom környékéről datálódik. Akkor kezdtem a futóedzéseket a Csepel Dolphins színeiben. A nagyoknak, ha jól emlékszem 10×800 volt a főmenü aznapra. Beálltam hozzájuk, rohantam, mint egy bolond, de egy 80 méter után zihálva gurultam ki a pálya mellé a fűre, ők meg persze robogtak tovább. És elkezdtem gondolkodni, lehet hogy most csak egy 80 métert bírok de a következőben újra megpróbálom talán lesz 85-90 méter, és végül el fogom érni az ő szintjüket. Mondom 8 évesen ilyen dolgok motoszkáltak bennem, 12 évesen a 15-17 közöttiekkel futottam minden edzésen, úgyhogy bejött, de sokszor volt hányingerem 🙂

Gálosi Gergely: Az Ironman 3 sportágat is ötvöz. Melyik a kedvenced? 

Molnár Gergő: Ez így van, 3 alapsportból áll össze, de sokszor mondják, hogy a komplexitása miatt egy negyediket alkot (mint úszásban a vegyes). Nincs igazából kedvencem, mint ahogy sosem indulok csak futó, bringás, vagy úszóversenyeken. Engem a 3 sport érdekel egyben. Tény, hogy az úszással szenvedtem meg a legjobban, már csak azért is mert testvéremmel Ádámmal kezdtem neki a sportnak újra 23 évesen, és ő világszinten az egyik legdurvább úszó, szóval lehetett hova kapaszkodni.

Gálosi Gergely: …és melyik az, amit legkevésbé szeretsz? 

Molnár Gergő: Amelyik a legjobban “kibelez” az adott versenyen 🙂 De ez mindig változik, úgyhogy nem orroltam meg még egyik sportágra sem 🙂

Gálosi Gergely: Legfőbb motivációd az életben, illetve a sportban? 

Molnár Gergő: Sikeresnek lenni, mármint dicsőséget szerezni és legyőzni azokat akikről nem gondoltam előtte, hogy letudom. Illetve egy tökéletes verseny, amihez kell a tökéletes felkészülés (sok tapasztalat, rengeteg edzés év, szerencse, mentálisan topon lenni), amikor szinte végig szárnyalsz a versenyen, az mindennél többet ér. Nekem pénz, dobogón ácsorgás, kupák, érmek nem jelentenek túl sokat. A dicsőség a lényeg amikor tudod, hogy nyerni fogsz, vagy nagy eredményt érsz el, az a pár méter a felismerés pillanatától a célig az számít. A többi csak maszatolás 🙂

Gálosi Gergely: A téged körül vevő embereknek mit és hogyan adsz át ebből?

Molnár Gergő: Talán a hozzáállásomat a sporthoz, amit komolyan veszek, ez lehet inspiráló. Vagy, hogy nem kell megroppanni a nehéz helyzetekben (mennyire sablonos 🙂 .) De, hogy itt hiteles válasz álljon, talán másokat kéne megkérdezni. Lehet, hogy elrettentő példa vagyok, és ezzel motiválok 🙂

Gálosi Gergely: …a tágabb körbe, mindebből mi jut?

Molnár Gergő: Na ez még nehezebb kérdés 🙂 Nagy kérdés, hogy mit látnak belőlem az emberek kívülről, és ez mennyiben felel meg annak ami én vagyok. Tehát ténylegesen át tudok adni, vagy csak bele képzelnek az egyéniségembe olyan dolgokat, amikkel azonosulni tudnak. Egy biztos, sport területén nagyon elhivatott vagyok a fair versenyzés mellett. Zéró tolerancia, csalással, doppinggal szemben. Például régen imádtam Armstrongot, amióta megtudtam, hogy csak egy csaló, nem hogy bajnoknak, de sportolónak sem tudom nézni. Ez az, amit tágabb körben szeretnék a sportszeretet mellett kommunikálni, ne mindenáron, minden negatív eszközzel harcoljunk a célokért, mert úgy semmit sem ér ez az egész.

Gálosi Gergely: Egy sportoló minden versenyére emlékszik. Hány Ironman-en vettél részt eddig? Neked mi volt a legkedvesebb megmérettetésed?

Molnár Gergő: Eddig 9 ironmanen indultam. A többi versenyt nem tudom számokban, főleg, hogy kajakoztam is 10 évet, így nehéz lenne számba venni. Az első Ironman az nagyon nagy hatású verseny és katartikus élmény volt, ez nem kérdés. Nagyon emlékezetes még az első Országos Bajnoki indulás triatlonban, 8-9. lehettem, szinte minden pillanatára emlékszem, és sikerült megnyernem. Ráadásul egy doboz karamellás kukoricapelyhet is kaptam, aminél nagyobb kincset akkoriban nem nagyon ismertem 🙂

Gálosi Gergely: …és melyiket hagytad volna ki az életben?

Molnár Gergő: Amelyiket nem tudtam befejezni. A 9-ből, két ilyen Ironman is volt. Az egyiken Amszterdamban álltam ki, a bringa teknikai gondjai miatt, a másik idén volt Barcelonában. Egy hétre egy amerikai Ironman után, sérülten álltam oda, hátha végigmegy – nem ment. Olyankor mérhetetlenül csalódott vagyok. Tehetetlen vagyok, és szomorú. Ha utolsónak jövök be valahol, az is jobb, levonom a következtetést, és megyek tovább. De ezt nem lehet semmihez hasonlítani.

Gálosi Gergely: Ez idáig milyen sikereket könyvelhettél el? 

Molnár Gergő: Hetet fejeztem be eddig, még igazi zöldfülű vagyok ezzel a profi mezőnyben. A legnagyobb siker az Ausztráliában volt decemberben, ott hetedik tudtam lenni egy nagyon erős mezőnyben a profik között, pedig nem volt egyszerű az azt megelőző pár nap, és a verseny napja sem, egy kisebb betegség miatt. Büszke vagyok rá, hogy többszörös Magyar bajnok vagyok, ebben vannak kajakos, triatlon, és duatlon címek. És annak is 8:31-es egyéni csúcsom van, amit tervezek idén tovább faragni 🙂

Gálosi Gergely: Ehhez nem lehet “csak úgy” odaállni. Milyen felkészülést kíván mindezen sportteljesítmény tőled? Miként fest egy napod? 

Molnár Gergő: Tény, hogy maximálisan oda kell állnod nem csak versenyen de az edzéseken is. Azon a pár hét pihenőn kívül egész évben egyben kell lenned, és dolgoznod nap mint nap a sikerért. Nem fér bele egy kis elhajlás és lazulás, és az sem hogy „csak” ott vagy edzésen, szinte minden pillanatban meg kell kérdezned magadtól, hogy ez a maximum, amit a mai napból ki tudsz hozni, mert holnap már nem tudod bepótolni azt ami kimaradt. És fontos pozitívnak lenned a céljaiddal kapcsolatban. Valamint nem elég csak úsznod, bringáznod, futnod, sok apró dologra kell még figyelned, hogy a verseny napján összeálljon a kép.
Leírom a mai napon, mert amúgy változnak az edzések, úgyhogy nincs sablon. Reggel 5:20-kor keltem, fél liter víz probiotikummal, ez a reggeli 🙂 Pazar nem igaz? 🙂 És irány az uszoda, bemelegítő után egy 30×100-as feladat, majd levezető, így kb 5 km az úszás. Utána egyből haza, egy gélt bedobok, és irány ki futni egy 10 km-re, amiben sok intenzív résztáv van, a végén nincs gond a magas pulzussal 🙂 Ezután egy találkozó a csapatvezetőmmel, és az egyik szponzorommal a High5-tól. Majd egy kis nyugalom, amikor intézem az általam edzett amatőr sportolókkal felmerülő kérdéseket, illetve építem a saját dolgaimat. Ezután futás a kondiba, ott szalagon még egy kis résztáv, majd egy órás kondi edzés, és kocogás haza. Utána egy nagyobb kalória dús étkezés, majd egy nyújtás, fascia kezelés (izompólya masszázs). Este egy film a barátnőmmel, még egy-két alkalommal vacsorázok, attól függően mennyire merültem ki, és féltíz-tíz környékén irány az ágy, pihenési célzattal 🙂

Gálosi Gergely: Kanyarodjunk vissza az “alapokhoz”, vagyis az életedhez. Fiatal korod ellenére ellenére épp ezt a sportot választottad, ami napi szintű küzdelem. A sporton kívül is ezt éled meg?  

Molnár Gergő: A sporton kívül életemen, igen magas az igényem a nyugalomra 🙂 Itt gondolok egy jó vacsorára, filmnézésre, vagy olvasásra, amivel ki tudok kapcsolni, az egész napos feszes menetrend után. Próbálok minél kevesebbet küzdeni tehát a civil éltben, emberekkel, környezettel. Viszont a saját kis életteremre igényes vagyok, és azt lehetőségek szerint minél inkább rendben tartani. Amíg dolgoztam a sport mellett az nagyon kemény volt, főleg Ausztriában. Ott 0-24-ben pörögtem 6-kor keltem, este 11-12 fele ágyba estem, és másnap indult újra. Ez alapból nem vészes csak ha próbálsz mellette heti 25 órát minőségileg edzeni, könnyen gödörbe teheted magad.

Gálosi Gergely: Te sem vagy az az egyszerű ember, hogy úgy mondjam. Remélem a végtelenség kitart benned ez a hozzáállás/erő, és még erősebbé tesz. Ahogy eddig is. Véleményem szerint a 2014-es éveden ez jól látszódik, de Te miként látod ezt? 

Molnár Gergő: A 2014-es év nem volt egy könnyű majális. Még többet edzettem, mint valaha. El akartuk érni azt a nemzetközi szintet az edzések terén, amit a nagy profik képviselnek. Ennek az eredménye értelemszerűen nem jön ki azonnal, idő kell hozzá, akár évek. Szóval az idei versenyek nem voltak olyan jólesőek, de sok jó eredmény született. Egyéni csúcs klagenfurti Világkupán (8:31), legjobb helyezés Ausztrál viadalon (VII. hely). Szóval elkeseredett nem vagyok 🙂 De tudom, hogy ennél sokkal többet fogunk „szüretelni” a következő időszakban.

Gálosi Gergely: Mi a jövőbeli terv?

Molnár Gergő: Egy nagy egyéni csúcs Ironmanen (és egy top 5-ös helyezés profiban), illetve hogy a tavalyi kicsit labilis formát, tovább vigyem, és bombabiztos, mindig előhozható teljesítményt építsek belőle. Egy-két Magyar Bajnokságon is odaállok, és ott is jó formát fogok hozni.

Gálosi Gergely: Előre is sok sikert és egészséget hozzájuk. Idén remélhetőleg gyakrabban futunk össze, mint tavaly és többször tudlak elcsípni interjúra. Köszöntem a mai beszélgetést.

Molnár Gergő: Köszönöm a lehetőséget! Én is remélem, annál is inkább mert jövőre több hazai versenyen fogok odaállni, amint azt edzőmmel Alun Woodward-dal elterveztük.

Amennyiben valaki követné szeretné Gergő életét, az a facebook lapján megteheti ITT.

Oszd meg Te is a barátaidnak, hogy senki se maradjon le róla!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!

Fotók: Molnár Gergő

Gálosi Gergely