2015. december 9. szerda

Polgár Fanni – az önkéntes, aki minden napját a kis életek megmentésének szenteli

Polgár Fanni – az önkéntes, aki minden napját a kis életek megmentésének szenteli

Ma Polgár Fannival és Boncz Edittel beszélgettem egy kicsit. Igen, Fanni az lány, aki naponta váltja meg a világot a magukra hagyott állatok közt a kaposvári Kutyatárnál. Miért is így jellemzem Őt? Kiderül a beszélgetésünkből!

Gálosi Gergely: Szia Fanni. Te tényleg nagyon fiatal vagy, pontosan hány éves is? És mióta is jársz ki a telepre?

Polgár Fanni: 14 éves vagyok. 12 éves voltam, amikor barátnőmmel megjelentünk a telepen. Mentünk segíteni. Aztán mentünk másnap is, harmadnap is, és hétvégén is. Azóta pedig “ott ragadtam” 🙂
polgár fanni_1

Gálosi Gergely: Edit Ön, mint a Kutyatár vezetője, hogyan látta, illetve látja Fanni napjait?

Boncz Edit: Igazából Fanni barátnője egy elhúzódó betegség miatt elmaradt, Fanni viszont rendületlenül jött. Lassan köze lett a teleplakókhoz, hajtotta valami belső erő (amit én is ismerek), ami nem engedi, hogy kihagyjon egy napot is, hogy „magára hagyja” azokat, akik csak ránk számíthatnak. Talán ezt hívják felelősségnek, elkötelezettségnek. Ritka, mint a fehér holló, 12 éveseknél pedig még nem is tapasztaltam (pedagógusként kezdtem fiatal felnőtt életemet). Fanni kenyértépkedéssel kezdte, mára pedig ismeri az állatok lelkét. Látott már félelemtől, fájdalomtól reszkető, vagy támadó kutyát, látta, ahogy ráeszmél arra, hogy biztonságban van és követi a belé kódolt üzenetet, mely szerint az ember számára az isten. Látott kennel verekedésben, fajtársai által megölt kutyát, látott parvovírusban meghalt kölyköt, aki még alig élt, de látta azokat is, akik a reménytelenségből jöttek, és nálunk találtak otthonra, akik számára nálunk, általunk nyílt ki a világ. Ők a teleplakók, akiknek mi vagyunk a biztonság, akik tőlünk tanulják meg, hogy az emberi érintéstől nem kell félni, Ők a teleplakók, akiknek az élete tőlünk függ. Látta Őket, amikor bekerültek, megtörten, rettegve, néha halál közeli állapotban, majd testük kiegyenesedett, szemük csillogóvá vált, farkuk csóválásra lendült, fejük a tenyerünkbe simult. Látta Őket örökbe fogadásuk után boldog, büszke, megbecsült családtagként.

Gálosi Gergely: Fanni, nálad akkor ez immáron életcél lett, hogy így éld a napjaidat?

Polgár Fanni: Igen, ezért az élményért bármit megteszek, ami a telepen feladat.
polgár fanni_2

Gálosi Gergely: Edit, sokan idillben képzelnek el egy ilyen telepet, de pontosabban milyen is ez és milyen háttér van pl Fanni mögött, hogy az önkéntes munkát teljesíti?

Boncz Edit: Következzen pár gondolat a háttérről. Háromgyerekes anyaként tudom, hogy mi a szülő felelőssége abban, hogy lehetőséget adjon gyerekének arra, hogy boldog, harmonikus, teljes életet élő emberré váljon. A szülőnek szerető, segítő attitűddel kell gyerekét támogatnia abban, hogy rátaláljon arra a dologra, ügyre, hivatásra, amiben motivált, ami sikerélményhez juttatja, melyben erkölcsi, szellemi, vagy fizikai értéket teremthet. Fanni szülei empatikusan kezelik Fanni elkötelezettségét, nem korlátozzák értelmetlen szülői szigorral, teret adnak Neki, hogy kiélhesse szenvedélyét, mely arra irányul, hogy segítsen a rászoruló állatokon. Így esett meg az, hogy a család elfogadta, hogy második éve Fanni nélkül tölti külföldi nyaralását, Fanni 2 öccse társaságában. Így esett meg, hogy az öttagú család társasházi lakását megosztja 2 örökbe fogadott kutyával, és egy örökbe fogadott cicával, és így vált rutinná, hogy a kölykök alól kiszedett pisis-kakis rongyok zsákba gyűjtve a család mosógépében varázsolódnak tisztává, majd illatosan kerülnek újra a kutyababák ágyaiba. Fanninak nem erőssége a beszéd, tanulja még az önkifejezést. A telepen, az állatok közt biztonságban érzi magát. Ott minden tiszta és egyértelmű Számára, ott nincs képmutatás, nincs irigység, rosszindulat, értelmetlen versengés, nincs talmi csillogás, ott nem árulja el barát a barátot. Ott tudja a dolgát, tudja, hogy mit tehet azokért az élőlényekért, akik az emberi felelőtlenség áldozatai, és akik nem tudnak magukon segíteni. Nincs számára „nemszeretem” munka, mindent megcsinál, mert tudja, hogy milyen az, amikor egy állat méltatlan helyzetben van, és tudja, hogy milyen az, amikor tenni tudunk azért, hogy esélyt kapjon egy boldog életre. Talán nem pontosan ismeri, hogy mi az „alázat” szó jelentése, de minden nap ennek a szellemében lép be a telep kapuján. Akkor is, amikor 40 fok van, és akkor is, amikor -5 fokban ráfagy a vizes (nemcsak vizes!) ruha, mire elkövetkezik a lámpaoltás a telepen. A lámpa, mely 2 éve minden este Fanni keze érintésére alszik el.

Gálosi Gergely: Nos, most, hogy már a kedves olvasók is tudják, hogy miről szól a valódi önkéntesség, az önfeláldozás, kérem kattintsanak naponta Fanni neve alatti lájk gombra a TV2 “Süss fel nap!” oldalán (IDE kattintva elérhető) és együtt segítsünk neki nyerni. Fontos tudni, hogy a nyereményt Fanni a további munkájára szeretné fordítani, tehát még több kis életet szeretne megmenteni.
Fanni és Edit, köszönöm, hogy ráértek erre a pár percre a munkájuk mellett.

Polgár Fanni: Szívesen máskor is és a telepen is szívesen látunk mindenkit.
Boncz Edit: Köszönjük szépen a megkeresést!

További információink a játékhoz:
– Fanni facebook csoportja (ahol sokan próbálnak segíteni és kampányolni) ITT érhető el
– a TV2 közvetlen oldala ITT, ahol lehet szavazni
– a TV2 mobilapp-je pedig ITT érhető el.

Oszd meg Te is a barátaidnak, hogy senki se maradjon le róla!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!

Comments

4 thoughts on “Polgár Fanni – az önkéntes, aki minden napját a kis életek megmentésének szenteli

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .