Koltai Kinga: …minden számban, amiben indultunk arany érmet hozhattunk el…

Koltai Kinga: …minden számban, amiben indultunk arany érmet hozhattunk el…

Hihetetlenül kellemesen kávéztam ma délután a kaposvári EGYkávézóban, hiszen Koltai Kinga épp a városban volt és beültünk beszélgetni, sztorizgatni és természetesen pár képkocka is sikerült róla.
Hogy miről is esett szó? Részben a címben árulkodó versenyről, részben az életéről. Kellemes olvasgatást…

Gálosi Gergely: Szia Kinga! Először is gratulálok a hétvégi eredményeidhez!
Koltai Kinga: Szia! Köszönöm, jól sikerült a versenyünk, minden számban, amiben indultunk arany érmet hozhattunk el. Azaz, csapat rövid és hosszú program, valamint a kombinációban is.

Gálosi Gergely: A nem szakértő olvasóknak kifejtenéd, hogy miben különbözik a három “szám”?
Koltai Kinga: Persze, a csapat 8 főből álló versenyszám, viszont van belőle rövid és hosszú program. A kettő összesített pontja adja a végleges eredményt csapat versenyszámban, de szoktak külön is eredményt hirdetni. A rövid programban meghatározott elemeket kell bemutatnunk, meghatározott sorrendben, nyilván ezzel próbálják objektívebbé tenni a versenyt, mert amikor mindenkinek ugyanazt az elemet kell bemutatni, ott talán a különbséget még egy laikus is látja, emellett pedig időben is rövidebb. A hosszú program pedig hosszabb 🙂 és szabadon azt tartalmazza, amit csak szeretnénk és amit csak meg tudunk csinálni. Viszont ami mindkettőben fix, hogy a 8 főnek végig kell dolgoznia az egész kűrt. Ezt azért emeltem ki, mert a kombináció amellett, hogy 10 fős, abban tér el a csapattól, hogy nem feltétlenül dolgozza végig ugyanúgy mindenki a kűrt, hanem vannak, sőt kell, hogy legyenek benne solo, duo, csapat részek is, amíg a kombi többi tagja, kisebb, háttérmunkát végez. Valamint hosszabb is időben ez a versenyszám.

Gálosi Gergely: Mi volt a mostani verseny különlegessége?
Koltai Kinga: Azért volt különösen jó élmény ez a verseny, mert nyílt verseny volt, vagyis külföldiek is jöhettek és sikerült a szlovák válogatott előtt végeznünk, ami az edzőnk, Horváth Erika által is kitűzött cél volt. Igaz, hogy a csapatunknak fele válogatott volt és a berlini csapat tagja, de azért mi most mint BVSC-Zugló egyesületként indultunk és az ígéretes szlovák válogatottnál több pontot kaptunk, aminek nagyon örültünk. Igaz, a legújabb kűrünkön még van mit csiszolni és ennek neki is álltunk, mert a nyár két tervezett versenye Bécs és a budapesti Hungarian Open.

Gálosi Gergely: Ezekhez fogadd utólagos gratulációm. Nem csak a sportban vagy maximalista, elvégre 2 egyetemet is végzel egyszerre. Hol tartasz velük?
Koltai Kinga: Igen, a TF-en idén vagyok végzős, a szakdolgozatom mar kész, hamarosan köttetem és leadom, utána meg egy záróvizsga és diplomás emberke leszek 🙂 a pszichológián pedig másodéves vagyok.

Gálosi Gergely: Akkor hamarosan edzőként is láthatunk?
Koltai Kinga: Hat majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgaim, de igen, nyilván szeretnek edzőként tevékenykedni, de pont ahogy említetted maximalista vagyok, szeretem a legtöbbet kihozni magamból és van meg jó pár terv a tarsolyomban, amiket meg kellene valósítani… 😉

Gálosi Gergely: Ígérem, ha majd lányom lesz és érdeklődik a szinkronúszás iránt, hozzád iratom be. Pszichológiával, hogy tervezed a jövődet?
Koltai Kinga: Ott ugye meg van egy évem a BA diplomáig, utána irány a mesterszak, ami meg plusz két év, és utána meg a szakpszichológus képzést is el kell majd végeznem, amit megint csak években számlálnak. Azonban azt hiszem a gyermeklélektan, ami most megfogott valószínűleg ez lesz pszichológián belül a jövőm, persze a sportpszichológia mellett.

Gálosi Gergely: Remélem és kívánom neked, hogy minden álmod teljesüljön az életben. Köszöntem a mai kávézást és beszélgetést!
Koltai Kinga: Köszöntem én is!

Remélem a kedves olvasóknak is tetszett a szinkronúszás, hiszen nem sokára még többször találkozunk ezen sportággal a Sportkult.net hasábjain.

Oszd meg Te is a barátaidnak, hogy senki se maradjon le róla!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, és rendszeresen olvasnád a Sportkultot, lájkold a Facebook oldalunkat és a cikket is! Köszönjük!

Gálosi Gergely