Bernard Cornwell: Csatadal

Kovács István régi-új kollégám első szösszenete a könyvek világából. Kellemes olvasást!

Bernard Cornwell: Csatadal

Bernard Cornwell történelmi regényei messze túlmutatnak a puszta évszámokon – az olvasó olyan közelről ismeri meg a hajdanvolt emberek hétköznapjait, aminél közelebb már csak akkor kerülne, ha időutazás révén ő is ott taposná a rómaiak által épített Londinium (a mai London) évszázadok alatt lepusztult városának utcáit.
Ugyanis a csatadal sztorija többnyire itt, vagy a közvetlen környéken játszódik. Alfrédnak az előző kötetben sikerült megszilárdítania hatalmát Wessex felett, s az általa kigondolt védelmi rendszer (burh) a gyakorlatban is bevált.
Ez természetesen kevés a szigetország teljes visszahódításához, azonban az angolszászok már ennek a nyugalomnak is örülnek.
Uhtred, miután az előző részben nyújtott szolgálatai fejében semmit sem kapott, kissé távolabb költözik királyától, s családjával boldogan él Wessex és Mercia határán.
Egészen addig, míg egy sírjából kimászó halott csábító jövendöléssel meg nem ingatja hűségét, ami az Alfrédnak tett esküjén alapul.
Ettől kezdve hősünknek nincs nyugalma, bosszúvágya és sorsa újabb összecsapások felé viszi, ami nem csak a saját, hanem a szászok és a dánok (vikingek) jövőjére is kihat.
S akkor még nem beszéltem régi barátairól, akik szintén saját terveikhez szeretnék megnyerni támogatását. Az ellenségei pedig – nos, azok sem tétlenkednek.
Cornwell ezúttal is a semmiből építi fel a regényt, hiszen két valós eseményt leszámítva minden más az ő képzeletének szüleménye, de a történet ennek ellenére kerek, hihető.
A csataleírások pedig – ahogy ott állnak az emberek a pajzsfalban –, időnként már túlságosan is valóságosak. A két vallás (keresztény és skandináv) különbözőségének érzékeltetése, a hívek szembenállása pedig csak hab a tortán.

Ajánlom e könyvet mindazoknak akik kedvelik a történelmi kalandregényeket, azokon belül is az igényeseket.

Írta: Kovács István

Gálosi Gergely